11.- Befejez� r�sz

�r�kk� �lsz!

Tokyo f�ny�rban �szott. Az utc�k, a magas �p�letek, a h�res torony, a kik�t�k, amerre csak a szem ell�t, romantikus f�nypontok d�szelegtek rajtuk, melyek a lassan leereszked� k�d ellen�re is h�rdett�k a t�nyt: „A j� gy�z a gonosz felett!”. Egy kis szigeten volt csak s�t�ts�g. Az ember nem is gondoln� t�volr�l, mondjuk egy 20 emeletes b�rh�zb�l, hogy azon a szigeten a f�k s�t�t titkot rejtegetnek. Egy titkot, egy s�padt, v�szj�sl� k�kes f�nyt, amely egy �p�letb�l sz�r�dik ki. A s�t�ts�g velej�r�ja lenne a cs�nd is, a term�szet cs�ndje. Azonban az apr� kis neszeket, melyeket gondosan igyekeztek m�g hallkabbra venni, nem �llatok okozt�k, hanem emberek. �gy sz�z, feket�be �lt�z�tt ember vette k�r�l a kupol�s �p�letett, izgatottan v�rva a megbesz�lt jelet, hogy t�madjanak.

- Sas mad�r, sas mad�r, itt sz�rke ver�b.

- Itt vagyok sz�rke ver�b. Milyen a l�gt�r?

- A l�gt�r vihart j�sol. Kezd��ll�st elfoglaltuk.

- Vettem sz�rke ver�b. Ad�s v�ge. – a szem�veges, szak�las f�rfi letette a telefont, majd a mellette �l� fiatal f�rfira n�zett. – Az emberek k�szen �llnak. M�rcsak a macsk�kra v�runk, hogy megadj�k a jelet. – a m�sik f�rfi nem reag�lt semmit sem Persia szavaira, csak n�zte a s�t�tben megb�v� kupol�t.

- Rem�lem – gondolta mag�ban Hitori – a macsk�k, azaz a k�t n�, Manx �s Birman nem hib�znak. – kez�t �k�lbe szor�totta, �s idegesen f�rk�szte a f�kat.

Ezalatt az �p�let kanyarg�s folyos�j�n, az ellenkez� oldalakon k�t alak suhant a terem fel�. Az �ramsz�net miatt m�g s�t�t volt, �gy csak annyit lehetett kivenni, hogy finom idomokkal vannak meg�ldva. Ahogy k�zeledtek a Kupol�hoz, egyre vil�gosabb lett. Szinte egyszerre lestek be a t�gas terembe, �s ami a szem�k el� t�rult, nem volt valami sz�vgerjeszt�.

A tart�lyakban fekv� emberek megkezdt�k az inform�ci� �tk�ld�s�t a Kupol�nak, az pedig Lisette sz�m�t�g�p�nek. A doktorn� lelkesen n�zte kis k�zimonitor�n az �raml� inform�ci�kat. Teljesen belefeledkezett, �gy nem vette �szre a k�t idegent, akiket am�gy sim�n l�thatott volna.

Koya, l�tva hogy Eiri mellett Yohji van, Katy mellett pedig Aya, �gy a m�g mindig eszm�letlen H�rushoz sietett. A fiatal l�ny fej�t egyik karja al� tette, hogy felemelje, majd eg�sz test�t magasba lend�tette. Mire fel�llt, H�rus a karjaiban volt. Arr�b vitte, miel�tt m�g �t is megr�zta volna a Kupola.

- Sajn�lom… annyira sajn�lom H�rus, hogy t�ged is belekevert�nk – rogyott le t�volabb. – Ha nem keres�nk fel a szerrel, m�g most is h�res �nekes lehetn�l. �s… nem tartan�nk itt, ahol most vagyunk.

- Semmi baj – hallatszott egy er�tlen v�lasz. Koya r�n�zett fiatal t�rs�ra, majd l�tva, hogy az kinyitotta szem�t, �s mosolyog, eddig visszatartott k�nnyei elindultak lefel�, zuhan�rep�l�sben, a biztos hal�lba. – Ne s�rj. �n d�nt�ttem �gy. Csak….

- Csak? – k�rdezte Koya, hogy biztassa a mond�k�j�t f�lbehagy� l�nyt.

- Csak nem igaz�n �rtem, mi folyik itt.

- Ezzel �n is �gy vagyok. Tudod, hi�ba vagyok, illetve voltam Lisette asszisztense, g�z�m sincs, mit is tervezett val�j�ban.

- Szerinted t�l�lj�k?

- H�t persze. – n�zett d�bbenten H�rusra. – Csak mert egy kicsit megs�r�lt�l, m�g nem kell feladnod. Mi vagyunk t�l er�ben, annak ellen�re, hogy csak ketten maradtunk harck�pesek. De ott van az a k�t fi� is.

- Szerinted mell�nk �llnak? Hiszen eddig ellen�k harcoltunk. – ford�totta a fej�t az �nekesn� Aya �s Yohji fel�.

- Biztosan. Hiszen… a mi t�rsaink… �s az �v�ik …. . Igen. Biztosan. – Tal�n a sors akarta �gy, vagy az �giek siettek seg�ts�g�kre, de �gy ad�dott, hogy a harck�pes emberk�k, Koya, H�rus, Aya �s Yohji egyszerre n�ztek egym�sra, �s meg�rtett�k, hogy most egy�tt kell harcolniuk. Szinte egyszerre �lltak fel, �s n�ztek Lisettre. Nem sokkal k�s�bb a Kupola hirtelen els�t�t�lt, majd �vegcs�r�mp�l�s has�totta kett� a pillanatnyi d�bbent csendet. Ezut�n a Kupola �jra k�kesen izzani kezdett, �s bevil�g�totta a termet. A f�ld�n, folyad�kt�l nedves Ken �s Omi fek�dt k�bultan. Mellett�k t�rdelt k�t t�rsuk, �s �vatosan arr�bb helyezt�k, hogy meg�vj�k �ket az esetleges tov�bbi s�r�l�sekt�l. Fenn, a karzaton Lisette �llt szembe egykori k�t test�r�vel. Egy darabig ijedten, k�s�bb g�nyosan n�zett r�juk.

- Nocsak. – kezdte besz�d�t. – H�t id�ig jutottunk? Ellenem fordultok? – Koya �s H�rus nem sz�ltak semmit, csak szem�ket �sszesz�k�tett�k. – Ki hitte volna?! OSTOB�K!!! N�lk�lem sehol sem lenn�tek. – ki�ltotta Lisette, majd t�mad�sba lend�lt. Feh�r orvosi k�penye al�l kih�zott egy kisebb m�ret� kardot, �s egy gyors mozdulattal el�resz�rt. A kard eltal�lta Koya egyik karj�t, aki a hirtelen �rt f�jdalomt�l felszisszent, �s a sajg� pontra szor�totta kez�t. – Ha velem tartottatok volna, ti is kaptatok volna a sz�rumb�l. Ha-Ha-Ha – nevetett fel – Csak egy kicsit kellett volna v�rnotok. Koya, hiszen annyi mindenen kereszt�l ment�nk m�r. �s m�gis, a c�l el�tt megtorpansz �s ellenem fordulsz.

- M�r r�g�ta nem avatsz be a terveidbe. Csak a parancsokat adod. Az elej�n m�g azt hittem, hogy am�g nem l�nyeges, addig nem mondod meg, mi is az igazi terved, de ha elj�n az ideje, sz�lsz nekem. De nem tetted. Minket is csapd�ba ejtett�l, �s Eiri meg Katy megs�r�lt.

- Hmm. – egy darabig k�z�ny�sen hallgatta, majd egy kis d�h villant meg szem�ben, amit r�gt�n felv�ltott a g�ny. – Hogy miattam?! �n �gy eml�kszem, hogy Eiri akkor s�r�lt meg, amikor a Weiss playboy�t v�dte. Katy pedig egy csata k�zben. Vagy t�vedn�k? … Koya. – f�lszem�t a kis k�zimonitor�ra vetette, majd H�rusra n�zett. – �s te, H�rus… neked mi a bajod, hogy ellenem fordulsz? Nagyon j�l tudtad, hogy ez nem olyan, mint az �nekl�s t�bb ezer ember el�tt. Itt �letre-hal�lra men� k�zdelem folyik.

- Akkor m�g nem tudtam, mibe is keveredek. – hat�rozott v�lasz volt H�rust�l, de a doktorn� ez hallat�n hangosan felkacagott.

- Hogy nem tudtad??? Hol volt�l eddig kedvesem. M�gis mit csin�lt�l? Ami�ta vel�nk vagy, j� p�r ember meghalt m�r, �s akkor egyszer sem mondtad, hogy megb�ntad. S�t, a lelkiismeretfordal�s egyetlen egy szikr�ja sem l�tszott rajtad. �s most, a c�l el�tt, azt mondod a szemembe, hogy nem tudtad mibe keveredsz?! – elhallgatott, majd v�gig m�rte a k�t n�t. Koy�t, ahogy m�g mindig a sajg� v�ll�t fogja, H�rust, ahogy ott �ll el�tte, megdermedve. – Sz�nalmasak vagytok. De… - l�pett egy kis asztalhoz – most nincs id�m veletek foglalkozni. – k�t k�mcs�vet �ssze�nt�tt az asztaln�l, majd a l�nyok fel� fordult, szemmagass�gba emelve az �vegcs�t. – V�gre elj�tt az �n id�m.

- Micsoda??? – n�zett d�bbenten r�, majd az �vegre Koya �s az �nekes.

- Ugyan m�g nem t�k�letes, mert hi�nyzik bel�le m�g egy alkot� elem, ami a l�nyeg�t adja, de �gy is megfelel a mai alkalomra. – lassan a sz�j�hoz emelte, de amint megd�nt�tte volna, egy semmib�l j�tt f�mostor kikapta a kez�b�l. Az �vegcse leesett a f�ldre, nagyot koccant, de nem t�rt �ssze. Lisette k�ts�gbeesetten kapott a fiola ut�n, de valahogy mindenki egyszerre. H�rus, v�gre fel�bredve dermedt �llapot�b�l, Koya, a f�jdalma ellen�re, �s Aya meg Yohji. Mind az �veg ut�n. Egy �gyes csellel azonban a doktorn� megkaparintotta, majd el�vette kis pisztoly�t, �s a n�gy emberre szegezte. – Vesz�tettetek!!! – az �vegcse tartalm�t amint hogy felhajtotta, nagy robajjal t�bb sz�z ember rontott be a Kupola csarnok�ba. K�z�tt�k volt Hitori is.

- Add fel Lisette. M�r nem menek�lhetsz. – ki�ltotta fel a n�nek.

- Azt te csak hiszed!!! – fegyver�t r�szegezte, mire az emberek parancsnoka kiadta a t�z parancsot.

- T�Z!!!!! – fegyverek ropogtak, �s goly�k s�v�tettek Lisette fel�. Ay��k lebuktak a f�ldre, hogy �ket ne tal�lja el egy elt�vedt goly� sem. A doktorn�t nagy porfelh� vette k�r�l, �gy az emberek semmit sem l�ttak bel�le, de �gy gondolt�k, hogy ezt nem �lheti t�l. T�vedtek. Lisette ott �llt, mint egy szobor, rezen�stelen arccal.

- Mondtam, hogy vesz�tettetek. Sebezhetetlen vagyok. Ha-Ha-Ha-Ha-Ha.

- T�Z!!! … T�Z!!! … T��Z!!!!!! – azonban hi�ba t�zeltek r� �jra �s �jra, hi�ba tal�lta el egy-k�t goly�, Lisette ugyan v�rzett, de nem esett �ssze, nem �rzett f�jdalmat.

- Eny�m a HATALOM!! – ki�ltott fel a n� diadalittasan. Annyi �v megfesz�tett munk�ja, annyi �ldozat ut�n v�gre. GY�ZTEEEEM!!!!!!!! – Hitori ridegen n�zte ezt a jelenetett.

- Tch! Nincs mit tenni. – morfond�rozott mag�ban, majd oldalra n�zett. Ekkor szeme kikerekedett, keze �k�lbe szorult. Egyre t�volabbr�l hallotta a parancsnok folyamatos „T�Z!!” ki�lt�s�t, a fegyverek ropog�s�t. L�t�tere egy bizonyos pontra f�kusz�lt, ami kiemelkedett a h�tt�rb�l. Lassan elindult abba az ir�nyba. Meg�llt, majd remeg� l�bakkal let�rdelt. Karja kit�rult, �s f�lve, er�tlen�l mag�ba z�rta a kincset. – Ka… Katy. – hangja el�sz�r er�tlen �s bizonytalan volt, k�s�bb m�r csak er�tlen. – Katy. Mi t�rt�nt… veled?! – szeme f�l�r�ltem kereste a sebet, de nem kellett nagyon kutatnia, hiszen akaratlanul is szembe�tl� volt a l�ny test�b�l ki�ll� ny�l. Hitori remegve mag�hoz szor�totta Katyt, k�nnyei pedig eleredtek. N�m�n zokogott. Egy id� ut�n azonban, valami bels� k�sztet�s miatt h�trafordult. Ekkor megl�tott egy m�sik n�t is, ahogy kibomlott barn�s haja k�rbe�lelte meggy�t�rt test�t, majd k�t fiatal fi�t. K�nnyes szeme gy�l�lettel telt meg, majd a karzaton �ll� �r�lt n�re n�zett. Elsz�nts�g villant a szem�ben, majd zseb�b�l kivette telefonj�t. – Hozz�tok!! – ennyit mondott csak, majd telefonj�t �jra zsebre tette, Katyt �vatosan a falnak d�nt�tte, fel�llt, �s elindult az emberek fel�. Zsebre tett k�zzel meg�llt mellett�k, majd furcsa mosollyal r�n�zett Lisettre. Egy darabig m�g t�zeltek r�, a n� pedig �llta a sarat. Hitori pedig csak �llt �s v�rt. Egyszer csak egy k�z �rintette meg a f�rfi v�ll�t, mire � hangosan felki�ltott. – �LLJ!!!! – szav�ra a t�zel�s abba maradt.

- Na mi van?! Hitori! Bel�ttad, hogy nem gy�zhetsz?! – k�rdezte a doktorn� t�le. – Most meg min mosolyogsz??!

- Kedvesem. N�zz csak magadra. T�bb sz�z goly� tal�lta el a testedet, s az �gy keletkezett lyukakb�l patakokban folyik a v�r. Az arcod is eltorzult, bizony�ra a szer mell�khat�sa miatt. �s… n�zd csak kit hoztam neked. – azzal lassan f�lre�llt, �s �gy l�that�v� v�lt a m�g�tte �ll� alak. Magas, fiatal, igen csak j�k�p� f�rfi �llt ott. Szomor�, meleg tekintet�t a n�re vetette, aki lassan felismerte ebben a f�rfiban a szerelm�t.

- To… Toma. Te.. mit keresel itt? – k�rdezte zavartan, �s �rtetlen�l.

- Hitori, megkeresett engem. Azt mondta, hogy bajban vagy, �s sz�ks�ged van a seg�ts�gemre. De… mi t�rt�nt veled? – hangja elcsuklott. Agg�dott ez�rt a n��rt. Hiszen szerette, �s tudjuk j�l, a szerelem nem v�logat. Ha szeretsz valakit, csak r� gondolsz, csak �rte agg�dsz, �s m�g ha rosszat is csin�l, azt gondolod, hogy � az �rtatlan. Mindent k�pes vagy neki megbocs�jtani. Nem sz�m�t, h�nyszor sebez meg t�ged, h�nyszor s�rsz miatta, egyetlen mosoly��rt, amit fel�d k�ld, megbocs�jtasz neki.

- Ne… ne n�zz �gy r�m. NE N�ZZ �GY R�M!!!!!! – ki�ltotta Lisette, �s v�rt�l cs�p�g� kezeit arca el� tette, hogy eltorzult k�p�t takarja el�le. Toma n�zte �t. Ahogy mindenki. N�m�n �lltak ott az emberek, �s figyelt�k a k�t ember p�rbesz�d�t.

- �n… �n kutattam a szer ut�n. Mindenf�le k�nyvben kerestem… �s v�g�l… Megtal�ltam!!! – m�g mindig n�ma csend volt. – Elhoztam neked. – lassan beny�lt ingzseb�be, ami a sz�ve felett nyugodott, �s kivett bel�le egy gy�r�tt pap�rt. Sz�thajtotta, majd feln�zett kedves�re, s l�gy hangon mondta. – felolvasom neked.

„Az �gen most nyugszik le a Hold.

Az �gen most kell fel a Nap.

Eddigi �letedben nem volt senki sem,

De j�tt egy pillanat, �s megv�ltozott minden.

M�rt szeretsz meg egy idegent,

�s m�rt pont �t.

M�rt pont �t keresed,

M�rt � lett az �leted

M�rt pont � szeret t�ged. - �r�k k�rd�sek!

Az �r�kk�val�s�gig szeretlek.

Mit is jelent ez?!

Csup�n annyit: Ti�d a sz�vem, am�g csak �lek.

S ha egy nap m�gis

meghaln�k, sz�vem benned �r�kk� �l.

A v�gtelenbe s tov�bb, sz�vem benned, s te bennem �r�kk� �lsz.”

- Ahogy olvasta, a leveg� megtelt kellemes �rz�ssel. Lisette, fenn a karzaton lassan elvette kezeit az arca el�l, �s k�nnyes szemmel figyelte Tom�t. Ez a vers sz�vhez sz�l� szavakkal �rulta el a legnagyobb �s legszebb titkot. A szerelem k�t idegen ember k�z�tt egy csoda, melynek sor�n �let�k �sszefon�dik. Senki sem lesz fontosabb, mint a m�sik, �s nincs elv�l�s. A doktorn� r�n�zett a kis monitorra, majd a Kupol�ra, amint k�k f�nye bevil�g�totta a termet. Lassan beny�lt a k�penye zseb�be, �s megnyomott egy gombot. Abban a pillanatban azonban hirtelen a Kupola k�k f�nye �tv�ltott pirosra. A csendet hangos vijjog�s has�totta f�lbe, ami jelezte, hogy ideje menek�lni.

- VISSZA SZ�ML�L�S INDUL! – sz�lalt meg egy g�p hang. – 5 PERC M�LVA ROBBAN! – Lisette t�rdre rogyott, �s arc�t �jra kez�be temette. Ay��k  rohantak lefel� a l�pcs�n. Hatalmas zsibaly k�zepette a Kupola nyughelyei kiny�ltak, �s a benne alv� emberek el�rhet�v� v�ltak. Mindenki felkapott egyet, �s elindultak kifel�. Aya Katy�rt futott, de m�r csak a h�lt hely�t tal�lta. Koya felkapta Eirit. H�rus mutatta az utat nekik. Yohji, l�tva Aya k�ts�gbeesett arc�t, er�teljesen r�ki�ltott.

- AYA!! Seg�ts!! Ki kell vinn�nk Omit �s Kent. - Azzal Omit r�ddobta t�rsa v�ll�ra, � pedig felkapta Kent. – Gyer�nk!! – ki�ltotta.

M�r mindenki kint volt, de nem �lltak meg. A tengerhez tartottak, hogy m�g a robban�s el�tt el�rj�k a haj�t. M�r a parton voltak, amikor egy hatalmas robaj r�zta meg a kis szigetet, amibe beleremegett a f�ld.

- Lisette hol van?!- k�rdezte az egyik kis haj�ban �l� �nekesn�.

- Nem tudom. Lehet hogy ott maradt. – felelte Koya, mik�zben bar�tn�j�t tartotta karjaiban, �s n�zte a f�k t�nc�t a l�ngokkal. Mindent elnyeltek. – V�ge van. – ez hagyta el utolj�ra a sz�j�t, a m�lt lez�r�sa k�p, �s fej�t Tokyo fel� ford�totta. Egy �j �let kezd�dik.

- Aya. … AYA!!! – Yohji ki�ltott r� gondolataiba mer�lt bar�tj�ra. De az nem figyelt fel r�. Csak n�zte a t�zben �g� szigetet, �s szem�vel p�szt�zta a partot, h�tha felbukkan �. Yohji �tn�zett a m�sik kis haj�ba. Elmosolyodott. Ott volt a 3 n�, �s k�zt�k Eiri.

Az eget ellepte a felfel� sz�ll� engesztel� f�st. Mintha csak a sziget az emberek helyett k�rt volna bocs�natott.

„Bocs�ss meg!”

***

Fiatal iskol�s l�nyok nevetg�lve l�ptek ki egy �js�gos boltb�l. A leg�jabb �nekesek voltak benne.

- Hallottad?

- Mit?

- Horus visszat�rt. Olyan sz�p az �j sz�ma.

- Oh, igen. Egyszer�en im�dom. … N�zd csak.. Ide le van �rva  a dal sz�vege.

- Muti csak: - k�rte bar�tn�j�t, majd olvasni kezdte a dalsz�veget.

„Az �gen most nyugszik le a Hold.

Az �gen most kell fel a Nap.

Eddigi �letedben nem volt senki sem,

De j�tt egy pillanat, �s megv�ltozott minden.

M�rt szeretsz meg egy idegent,

�s m�rt pont �t.

M�rt pont �t keresed,

M�rt � lett az �leted

M�rt pont � szeret t�ged. - �r�k k�rd�sek!

Az �r�kk�val�s�gig szeretlek.

Mit is jelent ez?!

Csup�n annyit: Ti�d a sz�vem, am�g csak �lek.

S ha egy nap m�gis

meghaln�k, sz�vem benned �r�kk� �l.

A v�gtelenbe s tov�bb, sz�vem benned, s te bennem �r�kk� �lsz.”

- Gy�ny�r�!!! – egy k�v�z� mellett mentek el.

- Val�ban gy�ny�r�. – mondta a k�v�z� terasz�n egy fiatal, r�vidhaj� n�. K�k haj�t f�jta az id�nk�nt felt�mad� sz�l. Eleganci�j�b�l f�l �v alatt sem vesz�tett semmit sem. Miut�n elolvasta az �js�got, melyben a m�ra vil�gszerte ismert Horussal k�sz�lt cikk volt, �s ez a dalsz�veg, ami meg�rintett minden sz�vet, feln�zett az �gre. – Val�ban v�ge van.

- Yohjii!!! – integetett egy vid�mpark bej�rat�n�l egy csinos, hossz� barna haj� fiatal h�lgy. �ldott �llapotban volt, gy�r�sujj�n karikagy�r�. A f�rfi visszaintegetett, mik�zben l�pteit siet�sebbre vette. Amikor oda�rt a n�h�z, meg�lelte �s megcs�kolta, majd �tl�ptek a vid�mpark k�sz�b�n.

- Szeretlek Eiri. – mosolygott kedves�re. A t�volban felcsend�lt egy vil�gszt�r leg�jabb sl�gere: �r�kk� �lsz.

Egy ismer�s kis vir�g�zletben a szokott forgalom volt, rengeteg h�lgy vend�ggel. Omi �s Ken pr�b�ltak helyt �llni. A Weiss egy ideje sz�neteltette munk�j�t. Hiszen a legut�bbi k�ldet�s igen csak vesz�lyes volt, �s s�lyosan megs�r�ltek. Ki testileg, ki lelkileg. De m�ra m�r a boldog h�tk�znapok elfelettet�k a m�lt s�t�t �rnyait.

Aya egy korl�tnak t�maszkodott. �lvezte, ahogy a sz�l felkapja b�bor hajtincseit. Szeme az �ce�nt k�mlelte. Hirtelen ind�tat�sb�l oldalra ford�totta a fej�t. Messzebb, egy aut�b�l �pp most sz�llt ki egy fiatal f�rfi. R�n�zett Ay�ra, majd vissza a kocsij�ra. Nem sokkal ezut�n �jra ny�lt az ajt�, �s egy fiatal, barnahaj� l�ny pattant ki bel�le. Amint megl�tta a korl�tn�l �ll� f�rfit, elmosolyodott, Hitori arc�ra egy puszit nyomott, majd nevetve rohant Aya fel�. Aya �nk�ntelen�l is elmosolyodott, sz�ve hevesebben kezdett verni. Boldog volt. Hiszen ez a 10 perc is �r�kk�val�s�gnak t�nt, m�g v�rnia kellett r�. Katyt, amint oda�rt hozz�, �r�mm�morban �szva z�rta karjaiba. A robban�s ut�n egy h�nappal telefonon felh�vta �t Hitori. Kider�lt, hogy akkor � mentette ki a l�nyt. Az�ta viszonylag j� havers�gban vannak egym�ssal, Katyvel pedig… h�t… d�l a szerelem.

Az �ce�n k�zep�n, egy kis szigeten, az egykori Kupola hely�n, melyb�l m�g csak romok sem maradtak, sz�z �s sz�z r�zsasz�n vir�g ny�lt. A vir�gtenger k�zep�n egy s�reml�k �llt.

„Lisette �s Toma

Egym�s ir�nt �rzett

szerelm�kben

�r�kk� �lnek.”

V�GE