5. A kast�ly (16)

Mido futott ameddig csak b�rta. Azt�n a k�tig jutott. El�sz�r haza akart menni. Azt�n m�r azt sem. Csak le�lt a k�t sz�l�re �s s�rva fakadt. Nem mintha ett�l jobb lett volna, vagy b�rmi megv�ltozna. Majd lassan r�esteledett. Eg�sz nap nem evett, nem ivott, r�ad�sul m�r f�zott is. R� kellett j�nnie ak�rhogy is h�zza az id�t vissza kell t�rnie a faluba. F�l �ton Kosimoval tal�lkozott. A cica m�r mindenhol kereste gazd�j�t. Dorombolva ugrott a l�ny v�ll�ra, majd a k�nnyek nyom�t kezdte szagl�szni, mik�zben bajuszk�j�val megcsiklandozta a l�ny arc�t.

-          Ne mond, tudom, mire gondolsz. – s�hajtott m�lyet Mido – Nagy vagyok m�r a s�r�shoz. Csak annyira neh�z, elviselni a tudatot. �s f�leg hogy nem mondta el.

A cica dorombolva a l�ny nyak�hoz d�rg�l�zk�d�tt, majd leugrott �s �tv�ltozott. H�v�n n�zett Midora.

- Kosi, mit akarsz? Sz�ljak fel? – k�rdezte bizonytalanul Midayoi.

Kosimo b�ztat�an morgott, mire a l�ny felsz�llt a h�t�ra. Macska neki futott, majd felemelkedtek. P�r percig rep�ltek, amikor is Kosimo ereszkedni kezdett �s egy nagyon ismer�s helyen sz�llt le. Kis meleg viz� t�, a parton szikl�k. A f� hossz�sz�l� �s �l�nkz�ld a kora tavasz ellen�re.

Mido meglepetten l�pett le a smaragd sz�n f�be, �s csak elhom�lyosult pillant�sokkal tudott k�rbe n�zni. A k�dl� tekintete egy id� ut�n kitisztult, �s egy furcsa l�tom�s jelent meg a szeme el�tt.

A t� k�zep�n mintha ez�st�s dereng�ssel k�t alak �llt volna. Egy f�rfi �s egy n�. A f�rfi d�mon; er�s, �s csod�latos. A n� zavarban volt, �s nagyon oda volt a f�rfi�rt. Szorosan �lelik egym�st. Mido s�r�n pislogni kezdett, mire a l�tom�s semmiv� foszlott.

- Kosimo! M�rt hozt�l ide? M�rt kell, most ezt l�tom? – fakadt ki s�rva �jra Mido.

A macska halkan morogva csak a t�volba n�zett. A l�ny ism�t k�vette a cica tekintet� �s akarata ellen�re �jabb l�tom�s rajzol�dott ki a szeme el�tt. Az el�bbi n� �s f�rfi a f�ben fekszenek, szenved�lyesen cs�kol�znak.

- Kosi, ne, k�ny�rg�m! Ezt te csin�lod? – zokogta a l�ny.

A l�tom�s megsz�nt de �jabb j�tt a hely�re. A n� b�k�sen alszik a f�rfi karjaiban egy nagy fa alatt, azt�n ism�t a szok�sos p�ros egy vadreg�nyes kis forr�s mellett, �jabb k�pv�lt�s.

- Kosimo, fejezd be! Hallod! El�g, nem b�rom! – sik�totta t�rdre rogyva Mido.

De a k�pek tov�bb p�r�gtek, m�r Harano palot�j�ban vannak. Az els� igazi egy�tt t�lt�tt �jszaka, f�rfi szemi csillognak �s a l�ny f�l�be s�gja: Szeretlek. A hang visszhangzik a zokog� Mido fej�ben. Azt�n m�r egy m�sik �jszaka, ugyan ott. A n� �s a f�rfi egy k�dban �lnek. A n� a f�rfi, er�s v�ll�ra hajtja a fej�t, a de nem � besz�l: „Mido! �n azon az �jszak�n azt mondtam, hogy szertelek. �s azt hiszem ez soha nem fog megv�ltozni!”

A l�ny zokog�sa abba maradt. M�g a l�legzet�t is visszafojtotta. Csak n�m�n b�mult maga el�, �s Sesshoumaru mondat�t ism�telgette. A n� k�nnyekt�l csillog� szemekkel feln�zett, egyenesen a macska sz�p z�ld szemeibe. Az mintha csak b�ztat�an dorombolt volna.

- Kosimo, ezt te csin�ltad? – k�rdezte.

Kosimo csak lehajtotta nagy fej�t �s Midohoz simult. A l�ny �t�lelte a nagymacska nyak�t �s tov�bb besz�lt.

-          Nem tudom, hogyan tudtad el�hozni ezeket, az eml�keimet. Viszont egyben biztos vagyok. Midoriko k�ld�tt, hogy velem legy�l? Igaz? Hogy seg�ts, ha sz�ks�gem van r�?

Kosimo persze nem v�laszolt csak kedveskedve dorombolt, ami ebben a form�j�ban ink�bb morg�sra hasonl�tott, majd elfek�dt a selymes f�ben �s hagyta, hogy a l�ny hozz� b�jjon.

-          Te volt�l vele is, igaz? Kirara pedig a l�nyod, j�l gondolom?

A cica nagy piros nyelv�vel megnyalta a l�ny arc�t, hogy let�r�lje a k�nnyeket �s okos szem�vel igenl�en pislogott.

- B�rcsak tudn�l mes�lni nekem r�la. – s�hajtotta Mido – De k�sz�n�m, hogy elhozt�l ide. Most m�r tudom, mit akart�l mutatatni. Ne adjam fel igaz?

Kosimo fel�llt, majd v�rta, hogy a l�ny �jra felsz�lljon.

-          Most hova viszel, nem arra van a falu! – k�rdezte a l�ny, mik�zben er�sen kapaszkodott.

A nagymacska sz�lsebesen futott a csillagos �gen, a tovat�n� b�r�nyfelh�k k�z�tt. Sok�ig utaztak, �s Mido lassan elszenderedett. Kosimo lass�tott nehogy leessen a l�ny. Azt�n m�g �jf�l sem m�lott el, mikor el�rt�k utaz�suk c�lj�t. Kosimo halkan morogni kezdett, mire Mido fel�bredt. El�sz�r nem tudta hol van, vagy hogyan ker�lt ide. Alatta hegyek �lltak, hossz� t�m�tt sorban. A hegyeken t�l, valami furcsa �p�tm�ny. N�hol mintha vil�g�tana. Tal�n egy kast�ly, vagy valami v�r.

- Kosimo menj k�zelebb, nem l�tom j�l! – k�rte a cic�t, de az nem indult el.

- Mit akarsz? – k�rdezte.

A macska lesz�llt a f�ldre �s meg�llt a l�ny el�tt, aki csak k�rd�n n�zett r�.

- M�rt hozt�l ide? �s mit kellene most csin�lnom? – k�rdezte �jra Mido.

Kosimo pislogott p�rat, majd felragyogott �s kis cic�v� v�ltozott, azt�n ism�t vissza.

-          Azt akarod, hogy v�ltsak alakot? – kapott a homlok�hoz a l�ny �s teljes�tette a macska k�r�s�t.

Kosimo �gy �jra a h�t�ra vette �s rep�lni kezdett vele a fura s�t�t folt fel�. Mikor k�zelebb �rtek, a l�ny m�r tiszt�n ki tudta venni mit l�t. Egy kast�lyt egy hatalmas �s a csillagf�nyben gy�ny�r� kast�lyt. Az �p�let egy�ttes magas k�fallal volt k�r�l v�ve, a falon bel�l sok-sok apr� h�z. Mido el�sz�r nem is �rtette, mit tal�l furcs�nak ebben a v�rosban, azt�n orr�t er�s szagok csapt�k meg �s elk�pedve b�mult az alattuk elter�l� f�ldekre.

-          Kosimo, itt csak d�monok �lnek! – suttogta.

A macska b�lintott. Sz�val ez�rt kellett neki is alakot v�ltania. De m�g mindig nem �rtette, m�rt hozta ide �t a macska. Kosimo �jra suhanni kezdett, majd a kast�ly felett �llt csak meg. A hatalmas k��p�letnek sok nagy �veges ablaka volt. N�melyiken f�nysz�r�d�tt ki. Kosimo ide is, oda is bekukkantott �s szimatolt. Azt�n megtal�lta, amit keres egy als�bb f�lig nyitott ablak m�g�tt. Odabent nagy antik gyertyatart� pisl�kolt, a gyerty�k rajta m�r �ppen elaludni k�sz�ltek. A l�ny szem�nek el�sz�r meg kellett szoknia a f�nyt, azut�n tudott csak k�rbe n�zni. Egy el�g nagy szob�t l�tott, aminek falai k�rben szekr�nyekkel voltak tele, a szekr�nyeken pedig k�nyvek �s hatalmas st�cban pap�rok �llt. A helys�gben volt egy nagy, t�lgyf�b�l faragott �r�asztal is, m�g�tte egy k�nyelmesnek t�n� sz�kkel. �s csak ekkor vette �szre, minek is ker�lt ide. A sz�ken a f�rfi �lt. Vagy ink�bb az �r�asztalra d�lve aludt. Midonak f�l pillanat is el�g volt hogy megismerje az alakot, �s ahogy a l�g�raml�s az illet� finom illat�t hozz� sodorta.

- Sesshoumaru! – suttogta.

Kosimo helyesl�en morgott. Mido nem tudta eld�nteni mit csin�ljon. Vajon bem�sszon az ablakon �s fel�bressze a f�rfit, vagy l�pjen le, miel�tt bajba ker�lne. K�rd�n vakargatta meg cic�ja nyak�t, a macska v�laszk�ppen az ablak fel� tekintett. Mido pedig �vatosan kinyitotta azt �s bem�szott rajta. A lelke m�ly�n nagy gondban volt, hiszen tudta, Sesshoumaru szinte soha nem alszik olyan m�lyen, hogy csak �gy be lehessen osonni hozz�. Sz�val biztosan fel fog �bredni. De ha nem akarja fel�breszteni, akkor m�rt j�tt ide. Egy�ltal�n mit keres itt?

Azt�n legnagyobb sajn�lat�ra nem � d�nt�tte el, mit csin�ljon. Az ablak el�tt lebeg� Kosimot �gy n�z ki, kisz�rta a palota�rs�g �s f�jt�k is a riad�t.

-          Hogy a fene esne bel�j�k! Kosimo, gyere be! – suttogta a l�ny, hab�r a nagy hangzavarra, biztosan fel�bred Sesshoumaru is.

A cica fell�ngolt �s kicsiny mivolt�ban beugrott az ablakon. Mido gyorsan becsukta azt de, m�g tiszt�n hallotta lentr�l:

- Riad�! A nagy�r dolgoz� szob�j�ban vannak!

Sesshoumaru b�gyadtan nyitotta ki a szem�t, �s teljesen �rtetlen�l b�mult az el�tte k�nosan vigyorg� d�monn�re. A folyos�r�l az ajt�n kereszt�l, rohan� l�ptek zaja hallatszott. A l�ny egy mozdulattal ott volt, �s r�z�rta azt a benne l�ve nagy r�z kulccsal. Sesshoumaru felegyenesedett a sz�kben, de m�g mindig nem jutott el az agy�ig, hogy mi is t�rt�nik. �lmosan pr�b�lt megsz�lalni, de a l�ny m�r el�tte �llt, �s mutat� ujj�t a f�rfi sz�j�ra rakta.

-          Sajn�lom, v�letlen�l ker�ltem ide! Na j�, v�letlenek nincsenek, de nem az �n �tletem volt hogy ide j�jjek! – n�zett az �r�asztalon �l� cic�ra, aki erre szemreh�ny�an ny�vogni kezdett – Tudom, hogy csak seg�teni akart�l, de azt nem mondtad, hogy vesz�lyes lesz! – a cica erre t�ntet�leg elfordult.

-          De nem meg mondtam, hogy ne gyere ut�nam? – k�rdezte inger�lten a d�mon.

-          Igen �s persze azt is k�z�lted velem, hogy tartom�ny �r�k�s vagy, igaz? – h�zta fel mag�t a l�ny.

-          Ez meg hogy j�n ide? – lep�d�tt meg Sesshoumaru.

-          �gy te szerencs�tlen, hogy rendesen �tvert�l! Ha nem lenn�l vele tiszt�ba, �n nem vagyok tisztav�r� szellem! Akkor meg minek sz�rakozt�l velem, m�rt �g�rted meg hogy mindig velem maradsz? – kiab�lta a l�ny, olyan hanger�vel, hogy m�g az ajt�t ostroml� katon�k is abbahagyt�k a z�rg�st, �s f�lelni kezdtek.

-          Idefigyelj Midayoi! Itt nem j�t�k m�r az �let, nekem k�teless�gem van, ha tetszik, ha nem! Besz�lni akartam veled, az�rt is k�ldtem Jakent. – sziszegte vissza idegesen Sesshoumaru.

-          Igen, odak�ldted, hogy bejelentsed, hogy nagys�gos Nyugat Ura ell�togat hozz�nk! Tudod mit �ltem �n �t miattad, te szem�t! – ord�totta a l�ny torka szakadt�b�l.

-          Midayoi! – f�rmedt r� Sessh, de a l�ny leintette.

-          Uras�god, most fogja be, mert �n besz�lek! Mivel elfelejtetted k�z�lni velem ezt az apr�cska t�nyt – t�rta sz�t a kez�t a l�ny, a falak fel� mutatva – az �n fejemben meg sem fordult eff�le gondolat. Most meg odak�ld�d a talpnyal�dat �s bejelenteted, hogy Nyugat Ura �gy meg �gy. Ki az a h�lye, aki nem tal�lja ki ebb�l, ki is vagy val�j�ban? Azt akartad, hogy �gy tudjam meg? Hogy az eg�sz falu engem sajn�ljon, a sz�nakoz� pillant�sokat kelljen n�znem eg�sz nap? Hogy a saj�t bar�taim szem�be ne tudjak n�zni, �k meg kibesz�lnek a h�tam m�g�tt? Ezt akartad el�rni, mert akkor gratul�lok! – kiab�lta tov�bb a l�ny.

-          Midayoi, nyugodj m�r meg. Nem �rtem min vagy �gy kiborulva?

-          Nem �rted? Te szerencs�tlen, h�t nem �rted? A saj�t t�rv�nyeiteket nem ismered? Sesshoumaru, elegem van bel�led!

Mido az ajt�hoz l�pett, �s kinyitotta azt, mire legal�bb 7 katona zuhant be a szoba padl�j�ra, a d�monn� villog� szemekkel r�juk n�zett, mire azok mukkanni sem mertek.

-          Gyere Kosimo! Itt nincs t�bb dolgunk! – durrogta a l�ny, de az�rt m�g visszafordult �s pukedlizve meghajolt a d�mon fel� – A viszont l�t�sra Nagyuram!

Azt�n �tl�pte az �rs�get �s v�ll�n a macsk�val kil�pett a foly�s�ra. Igaz�b�l fogalma sem volt hogy merre, csak fut�l�p�sbe elindult az egyik ir�nyba. Csarnokokon, l�pcs�k�n �s folyos�kon szaladt v�gig, mire �gy elt�vedt, hogy azt sem tudta hol van. K�ts�gbe esetten �llt meg, �s n�zett k�rbe. Fogalma sem volt, hogy merre menjen.

-          Jobb lett volna, ha az ablaknak t�vozunk. – n�zett a v�ll�n �l� cic�ra, �s a hideg falnak d�lt.

P�r percig lecsukta a szem�t, hogy megnyugodjon. �szre sem vette, hogy valaki, aki eddig halkan k�vette, be�ri. Hirtelen er�s kezek ragadt�k, meg, azt�n m�r csak azt l�tta, hogy egy szob�ban van. Az ajt� halkan becsuk�dik m�g�tte. Mido ijedten p�rd�l meg a tengelye k�r�l, �s t�mad�j�ra n�z, majd elh�zza a sz�j�t.

-          Mido, ne csin�ld ezt! – s�hajtott nagyot Sesshoumaru.

Lassan elindult a l�ny, fel�, de elhaladt mellette, �s az erk�lyhez l�pett. Kinyitotta a nagy k�tsz�rny� ajt�t �s kin�zett. A l�ny k�v�ncsis�gb�l k�vette. Gy�ny�r� l�tv�ny t�rult a szeme el�. Az erk�ly egy kis pavilon fel� n�zett. Odalent cs�pp t� �llt, k�r�l�tte f�k, bokrok, vir�g�gy�sok �s z�ld f�.

-          Nah�t! – hagyt�k el ajkait a meglepet�s szavai.

Azt�n n�ma csend maradt. Hossz� percekig mindketten csak �lltak, �s n�zt�k a csillagf�nyes kis kertet.

-          Sajn�lom. – sz�lalt meg a szellem sok id� m�lva.

-          Azt hiszem m�r k�s�. – v�laszolta Mido b�gyadt hangon.

-          Rem�lem, tudod, hogy nem �gy akartam.

-          Szeretn�k hinni benne.

-          K�teless�gem volt, ide j�nni. Besz�lni akartam veled r�la. Csak nem tudtam, hogyan elmondani.

-          Aha.

-          Figyelj, ne haragudj, j�? – n�zett a l�ny szem�be a d�mon.

-          Ez nem ezen m�lik. �n nem tudok haragudni r�d. De teljesen ellehetetlen�tetted a kapcsolatunkat. – s�hajtotta Mido �s elfordult.

-          Ugyan mivel?

-          H�t nem �rted? M�g a falusiak is tudj�k. Neked tisztav�r� d�monn�t kell elvenned. �n nem vagyok imm�r el�g j� sz�modra. Akkor meg mit �r a szerelem, ha nem lehet�nk egy�tt. – hajtotta le a fej�t a l�ny.

-          Ugyan m�r, Mido? Engem nem �rdekelnek a t�rv�nyek. – l�pett m�g k�zelebb a l�nyhoz Sesshoumaru

-          Ne nevettess! Sz�val nem akarsz �r�k�st hagyni magad ut�n? – n�zett g�nyosan a f�rfi szem�be Mido.

-          Fejezd ezt be! – h�zta �ssze a szemeit a d�mon.

-          Ja vagy megoldod, ugye? Olyan profin, mint az ap�d! – fordult el a l�ny, �s akarata ellen�re k�nnyek gurultak v�gig az arc�n.

Kosimo, aki eddig a l�ny v�ll�n �lt, most szomor�an dorombolt neki. A szellem is �rezte a k�nnyek s�s illat�t. Azt�n �jabb csend k�vetkezett.

-          Mit v�rsz t�lem, mit tegyek? – k�rdezte v�g�l Sesshoumaru.

-          Semmit. Csak sz�lhatt�l volna.

-          Att�l mi lenne jobb?

-          Nem engedtem volna, hogy �gy alakuljanak az esem�nyek.

-          Szerinted b�rmin tudt�l volna v�ltoztatni?

-          De legal�bb megpr�b�ltam volna! – pottyantak �jabb k�nnyek a korl�tra.

Azt�n �rezte, hogy Sessh h�tulr�l �t�leli. Hi�ba nem akarta, de � is megfordult �s a szellem v�ll�ra hajtotta a fej�t. 

-          Ne s�rj! Kital�lunk valamit! – simogatta a l�ny h�t�t a f�rfi.

Mido nem v�laszolt, csak alakja felragyogott �s visszav�ltozott emberr�.

-          Ez �gy nem lesz j�. K�rlek, v�ltozz d�monn�, mert �gy kisz�rj�k a szagod. Itt csak szellemek �lnek. – n�zett r� Sessh.

-          De egy id� ut�n nyomaszt� az, az alak. – s�hajtott a l�ny �s visszav�ltozott.

Kosimo m�r a korl�ton �lt �s �rdekl�dve figyelte a besz�lget�st. Azt�n meg egy a korl�ton m�sz� nagy bog�r k�t�tte le a figyelm�t.

-          Mido, mes�lj, mi t�rt�nt veled mi�ta elv�ltunk. Amikor n�lad j�rtam nem nagyon besz�lgett�nk! – sz�lalt meg Sessh engedve az �lel�s szor�t�s�n.

-          Nem is az�rt j�tt�l, hogy besz�lgess�nk. – v�laszolta b�jos vigyorral Mido, majd s�hajtva a korl�tnak d�lt. – Sok minden. �sszesen 4 �gk�szil�nkot tal�ltunk a 4 h�nap alatt. H�rmat p�r hete, egy Tsubaki nev� S�t�t papn�t�l vettem el. M�r egyszer keresztbe tette Inuyash��knak, � is az �kk�t akarja. Akkor meg�tkozta Kagom�t, aki majdnem bele halt. Most is �t kereste, csak helyette engem tal�lt. Most Naraku oldal�n k�zd, mert az a kisl�ny, Kanna is vele volt.

-          Tsubaki? – k�rdezte a szellem – M�r hallottam r�la.

-          El� fordulhat. Egy gonosz szent�ly sz�z, aki �tkokra specializ�l�dott, �s az �kk� megront�s�ra. 

-          Nem vagyok benne, biztos, hogy helyes dolog volt magadra harag�tani.

-          Ne kezd te is? Rajtam nem fognak a szerencs�tlen kis �tkai.

-          Tudom.

�jabb hossz� csend k�vetkezett. Mido felkelt �s bes�t�lt a szob�ba. Az nagy volt �s gy�ny�r�. Kev�s b�tor volt benne, de azok �zl�sesek, az erk�ly ajt�t�l nem messze egy nagy baldachinos francia �gy �llt.

-          Sz�p szoba. A ti�d? – k�rdezte a l�ny, mik�zben egyik kez�vel v�gig sim�totta az �jjeli szekr�ny sz�pen faragott tetej�t.

-          Igen.

-          Sz�val ilyen pomp�ban �l Nyugat Ura? – huppant a l�ny az �gyra, ami kellemesen rug�zott.

-          Ne g�nyol�dj!

-          Nem annak sz�ntam. �s te mikor mes�lsz arr�l, mit csin�lt�l december �ta?

-          Nem lenne �rdekes, �s sok�ig tartana. – n�zett az erk�ly fel� Sesshoumaru, ahol Kosimo m�g mindig a nagy bog�rat piszk�lta.

-          Ahogy gondolod. De �n azt hiszem, lassan indulok.

-          Te tudod Mido.

-          Mikor l�tjuk �jra egym�st? – k�rdezte a l�ny.

-          �prilis 30-�n. A Cseresznyefavir�g �nnep�n. 

-          K�t h�t?

-          Annyi.

-          �s ut�na?

-          Hogy �rted?

-          Megint elt�nsz h�napokra.

-          Nem, ut�na Naraku ellen indulunk.

-          �gy �rted egy�tt? – csillantak fel a l�ny szemei.

-          Igen. Egy�tt. �gy, mint r�gen.

-          De j� lesz! – ugrott boldogan a szellem nyak�ba Mido.

Szorosan �t�lelte, l�bujjhegyen �llva, saj�t arc�t Sesshoumaru nyak�hoz nyomta. Azt�n lassan visszaereszkedett, de karjait, m�g mindig a d�mon nyaka k�r� fonva tartotta. N�m�n n�ztek egym�s szem�be, majd a f�rfi finoman lehajtotta a fej�t �s sz�jon cs�kolta Midot. A l�ny olyan boldognak �rezte mag�t. Az elm�lt nap ut�n �gy gondolta, ilyen m�r soha nem lesz az �let�ben. Legsz�vesebben s�rt volna, de azt nem tehette, mert m�g a v�g�n Sesshoumaru azt hiszi, hogy nem �r�l. Pedig annyira j� volt. Ha a sz�v�re hallgat vissza sem ment volna a faluba. Nem engedte megt�rni a cs�kot, m�g percek m�lva sem. Ennek persze az lett a v�ge, hogy a f�rfi f�lre �rtette hevess�g�t, �s finoman �lbe kapta, majd bevitte a szob�ba. Sesshoumaru karj�ban a l�nnyal az �gyhoz s�t�lt �s lerakta r� Midayoit. 

-          H�, te mindig ugyan azt akarod? – kacagott fel a l�ny mik�zben m�r p�nc�ljaik �s fegyvereik a f�ld�n hevertek.

-          N�gy h�napja egyszer l�ttalak! M�g is mit v�rsz? – k�rdezett vissza a f�rfi, mik�zben hevesen szabadult meg a l�ny ruh�it�l.

Mikor m�r csak a legals� r�tegek voltak rajta azt is sz�th�zta majd kez�vel, v�gigsim�totta a gy�ny�r� testet.

-          �s tehet ilyent Nyugat Ura? Egy f�lv�rrel…  – ironiz�lt a l�ny.

-          Fejezd be! Te nem haland�, meg f�lv�r vagy sz�momra, hanem az egyetlen n�, akit szeretek!

-          Rem�lem is! – futtatta v�gig l�gyan a kez�t a l�ny a f�rfi, er�s h�t�n �s v�llain. – De nekem vissza kell indulnom. M�r biztosan nagyon agg�dnak miattam!

-          Akkor m�rt engedted, hogy belekezdj�nk? – k�rdezte Sessh, mik�zben egy pillanatra sem hagyta abba a n� test�nek simogat�s�t.

S�t Mido melleit �s nyak�t kezdte el cs�kolgatni, mire a l�ny h�t�n v�gig futott a hideg.

-          Tal�n, mert lassan 3 h�napja nem voltam veled, �s hi�nyozt�l. – pirult el Mido.

-          Cssss! Ne besz�lj! – s�gta a f�rfi. 

(Korhat�ros r�sz, mely nem viszi el�r�bb a t�rt�net folyam�t, ha �gy �rzed, hagyd ki.)

�s �gy is lett. Nem besz�ltek t�bbet. A l�nyr�l leker�ltek a marad�k a ruh�k, �s csak furcs�llva n�zte a saj�t test�t. D�moni form�ban volt �s most valahogy m�sk�pp n�zett ki. Persze ezzel most csak � foglalkozott, a f�rfinek szemmel l�that�an ez a forma is t�k�letes volt. A l�ny lehunyta szemeit, mik�zben minden porcik�j�ra cs�kokat kapott.

Sesshoumaru sz�m�ra is kicsit furcsa volt a l�ny haj�ban a k�t v�r�s cs�k, a bord� szemh�jak, a v�r�s ajkak. De ezek az ajkak ugyan olyan puh�k voltak �s ugyan olyan v�ggyal cs�koltak vissza. A csokol�d�barna szemekben ugyan azt az �rz�st l�tta, amit r�gen. Ugyan azt a vad�t� �rz�st, amit�l �gy �rezte, kir�zza a hideg, ami nem hagyott nyugtot neki, ami arra k�sztette, hogy �jra, �jra �s �jra mag��v� tegye a l�nyt. A cs�kok egyre forr�bbak lettek, test�ket �tj�rta a v�gy, de m�g sok�ig nem hagyt�k beteljes�lni azt.

Csak j�tszottak a m�sik �rz�keivel, majd bele �r�lve a beteljes�l�s hi�ny�ba, de ki akart�k �lvezni a h�tra l�v� �jszak�t. V�g�l Mido ker�lt f�l�re, �s p�r percig csak n�zt�k egym�st, mintha nem tudn�nak betelni a pillanattal. A f�rfi �vatosan �s vigy�zva v�gig sim�totta a l�ny oldal�t, derek�t, majd a h�t�t. Azt�n fel�lt, �gy a l�ny lejjebb cs�szott az �l�ben. Elh�zta a hossz� selymes tincseket �s a n� nyak�n�l kezdve felfedez��tra indult. Lassan haladt, �rezte, ahogy a l�ny egyre jobban mocorog.

-          Ugyan olyan gy�ny�r�, vagy mint 3 h�napja, mikor ott hagytalak a t�l k�zep�n – s�gta a szellem a l�ny f�l�be.

-          Olyan csod�latos, amikor hozz�m �rsz, minden �lmatlan �jjelemen ez k�s�rtett… – v�laszolta a n� lehunyt szemekkel.

Azt�n a l�ny nem b�rta tov�bb �jra odaadta mag�t a d�monnak. El�sz�r csak f�lve kezdett el mozogni, de amikor meg�rezte fenek�n az er�s kezeket, amik emelgetni kezdt�k felb�torodott. V�g�l minden szenved�ly�t beleadva szeretkeztek. Csak halk ny�g�sik hallatszottak a szob�ban, �s finoman sz�r�dtek ki az erk�lyre. De ezek a ny�g�sek ak�r elfojtott szerelmi vallom�sok is lehettek volna. 

Sok�ra csendesedtek csak el. Egym�s karjaiban fek�dtek az �gyban �s pihentek.

(V�ge a korhat�ros r�sznek)

-          Nem akarom, hogy elmenj! – sz�lalt meg a f�rfi.

-          Sesshoumaru? – lep�d�tt meg a l�ny.

-          Ha veled vagyok, az er�t ad. Ha mellettem vagy, valahogy minden teljesen m�s. Tal�n ez lehetett, amit ap�m �rzett Izayoi mellett. Ami�rt szerette…

-          Fejezd be az itteni dolgaid, �s ut�na velem leszel. Egyfolyt�ban! �jjel nappal!

-          Ha Narakunak v�ge, vissza akarlak hozni ide. De akkor m�r �gy, mint a feles�gem, a Nyugat �rn�je k�nt.

-          Sesshoumaru, hagyjad. Hiszen tudod, hogy nem lehet.

-          Ugyan m�rt nem? Ebben a form�dban, senki nem mondhatja azt r�lad, hogy nem vagy d�mon.

-          Cssss! Ezt most hagyd! Azt mondtad, mostant�l �jra Narakura fogunk vad�szni, mint r�gen! Majd r��r�nk ezzel ut�na is foglalkozni! Meg hiszen, ha j�l tudom, senki m�s nem tudhatja, mi van k�zt�nk! Mondjuk Kagom��k mindent, sejtenek… �s am�gy is, korai ez m�g.

-          Tal�n igazad van. De ez nem v�ltozat azon, amit akarok…

-          Sessh! – b�jt m�g jobban a f�rfihoz, Mido – ne tedd ez velem! Szerinted �n akarom? Akarom hogy egy pillanatig is n�lk�led legyek? De te mondtad, k�teless�ged van, ahogy nekem is!

Nem j�tt v�lasz, csak visszafogott n�mas�g. A d�mon a l�ny fenek�ig leoml� hajsz�lakkal j�tszott, messze elmerengve. Csak sok�ra sz�lalt meg.

- M�r nem vagyok benne biztos, hogy tudom mi �szszer� �s mi nem. Ha mellettem vagy az mindent megv�ltozat!

-          Tudom �n is, ezt �rzem, de most indulok. Itt a hajnal, nem akarom, hogy a n�ped tudjon r�lam. Egyel�re. – �llt fel Mido, �s �lt�zk�dni kezdett.

-          Rendben. De vigy�zz magadra. Ez a Naraku Tsubaki sz�vets�g el�g ideges�t�.

-          Ugyan m�r! Ne f�lts engem. – �lt�z�tt tov�bb a l�ny.

-          M�rt m�r azt sem lehet?