14. K�zj�t�k

P�r perc m�lva m�r hallott�k a falub�l sz�r�d� mulatoz� hangokat. �gy n�zett ki rajtuk k�v�l senki nem �rz�kelt semmit, a t�n�l t�rt�nt esem�nyekb�l. A k�t szellem macska egyszerre �rt f�ldet Kalde any� kunyh�ja el�tt. Az any� a kunyh� el�tt idegesen fel al� j�rk�lt, majd meglepetten �bredt gondolatai k�z�l:

-          Istenn�nek! H�t j�l vagytok.

-          Mi igen… De… - kezdte Miroku.

-          Hol van Kagome? –k�rdezte az id�s papn�.

-          Elvitt�k. – v�laszolta Sango.

-          �reztem, hogy baj lesz! – s�hajtott Kalde m�lyet.

P�r percig n�m�n �lltak, id�k�zben meg�rkezett Inuyasha is, meg Sesshoumaru is el�s�t�lt, teljesen ellenkez� ir�nyb�l. Majd csak Mido mellett �llt meg.

-          Menj aludni. Sz�ks�g lesz az er�dre, ha ki akarod szabad�tani a bar�tn�det!

Igaz�b�l nem lehettet eld�nteni, ki lep�d�tt meg jobban ezen a szavakon a kis csapatb�l.

-          Az azt jelenti, hogy seg�t�nk nekik? – Mido szem�ben rem�ny csillant.

-          Ha te azt akarod. – j�tt a t�m�r v�lasz, v�g�l a szellem lassan megfordult �s visszaindult az erd� fel�.

-          V�rj! – �ll�totta meg a t�voz�t egy hang.

Egy nem v�rt hang. Minden szem a lehajtott fejjel �ll� Inuyash�ra szegez�d�tt.

-          K�sz�n�m… - motyogta a hanyou.

-          Ugyan mit? Ne legy�l sz�nalmas! – nevetett fel g�nyosan a d�mon, �s ahogy visszan�zett szem�ben �jra a megvet�s szikr�i pattogtak.

-          Csin�lj �gy, mintha nem tudn�d! �s tudod mit, tagadd is le, hogy Te ne legy�l sz�nalmas! Sesshoumaru nagy�r! – ord�totta vissza toporz�kolva Inu.

A leveg� fesz�lten remegni kezdett a k�t testv�r k�z�tt, m�g a fesz�lts�get vill�mcsap�sk�nt Sesshoumaru hideg gy�l�lk�d� hangja oldotta fel.

-          Hanyou, tudd, hol a helyed a vil�gban! – j�tt a kegyetlen hideg v�lasz.

Midayoi sz�v�t jeges ujjak szor�tott�k meg ez ut�n a mondat ut�n. Szemei d�bbenten f�jdalmasan kikerekedtek. H�t ezt nem akarta meg�lni soha, tudta hogy ezek a szavak nem neki sz�lnak, de ak�r int�zhetn� hozz� is �ket. „Tudd hol a helyed, HANYOU! Igen, �n csak egy f�lv�r vagyok!” – Mido akaratlanul is zavartan h�tr�lni kezdett. Erre mindenki r� n�zett.

Arca hal�losan s�padt volt, sz�ja elfeh�redett, �s amit csak � �rzett, hogy a sz�ve remeg. „Tudd hol a helyed hanyou. Soha nem �rhetsz fel egy tisztav�r� szellemig. Ne �lmodozz!” – futottak a gy�l�lt gondolatok a fej�ben, v�g�l � is menek�lni kezdett. Hogy mi el�l azt nem tudta. A r�g�ta k�nz� f�lelem, amit a lelke legm�ly�n rejtegetett most p�nikszer�en t�rt el�: Sesshoumaru el�bb ut�bb megszabadul t�le, hiszen � csak egy korcs. Egy kever�k.

Mindenki meglepetten pislogott a l�nyra, a legkev�sb� sem �rtett�k mi t�rt�nt vele. Azt�n teljesen v�ratlanul, Mido a has�hoz kapott �s megt�ntorodott, de csak egy pillanatig. A kis t�rsas�g megdermedve figyelte. M�g a nagy szellem reflexeit is meghaladt�k az esem�nyek �r�lt gyorsas�ga. Mido h�rtelen sarkon fordult �s elfutott, k�zben rekedt, s�r�st elfojtott hangon Kosimo�rt ki�ltott.

A szellemcica engedelmesen ut�na futott, k�zben �talakult, h�t�ra vette a l�nyt �s a leveg�ben futva t�vozott. Maguk m�g�tt csak �rtetlen �s megmagyar�zhatatlan d�bbenetet hagytak. A meredt csendet Sango t�rte meg.

- Gratul�lok! – rivallt r� az �rtetlen�l pislog� d�monra.

Mire az m�g az eddigin�l is but�bban n�zett r�. Annyira meglep�d�tt, hogy m�g fels�bbrend� b�szkes�g�t, �rz�ketlen �llarc�t is elfelejtette felvenni. A l�ny idegesen elfordult, kezei �k�lbe szorultak az indulatt�l. Helyette Kalde folytatta.

-          Ezt nem Midayoi el�tt kellett volna!

-          De… - Sessh tov�bb nem jutott az any� k�zbe v�gott.

-          Gondolkodj! Midayoi is f�lv�r! �s m�r igaz�n r�j�hett�l volna milyen �llapotban, van! Ez egy f�lre �rthetetlen kijelent�s volt. M�g ha nem is neki sz�ntad…

Sok�ig senki sem sz�lt, tal�n az id�s papn� szavain gondolkodtak, Sesshoumaru tov�bbra is �rtetlen�l n�zte a kis t�rsas�got. Most m�r t�nyleg nem �rtett semmit ebb�l a k�zj�t�kb�l. A lelke m�ly�n �tkozta mag�t m�rt is �ppen haland�kt�l v�r magyar�zatot, m�g soha egy �rtelmes dolgot nem hallott t�l�k. V�g�l Inuyasha nagy kegyesen keresztbe fonta mellkasa el�tt a kezeit �s el�je l�pett.

-          Most nem k�zd�k meg veled, de csak Mido kedv��rt. Keresd meg �s k�rj bocs�natot t�le! – utas�totta mozdulatlan szellemet, pont, �gy ahogy Sango�k szokt�k neki mondani, oly gyakran.

A kis csapat egy�ntet�en b�logatott, majd oszoljt rendeltek el. Tudt�k kem�ny napok j�nnek el, ha Kagome ut�n indulnak. �s k�ts�gtelen volt, hogy ezt teszik. Sango Mido h�za fel� ment Kirar�val, ahol m�r nagyban az igazak �lm�t aludta Rin. A k�t fi� pedig Kald�n�l t�rtek pihen�re �s szinte azonnal elaludtak. Nem csoda, hiszen m�r �jf�l is elm�lt. Hab�r a faluban m�g t�volr�l de mulatoz�s hangjai sz�r�dtek.

Sesshoumaru m�g p�r percig kint �llt, majd el�re l�pett p�rat. A f�ld�n ott fek�dt Mido csodasz�p, �zott szakadt megviselt kimon�ja. A d�mon felvette. Azt�n a n� h�za fel� l�pkedett. Odabent, Sango m�r fekhely�n �lt, �s csak feln�zett, amikor Sessh bel�pett f�lretolva a bambusz f�gg�nyt. P�r percig n�m�n n�zt�k egym�st, bizalmatlanul m�regetve. M�g soha nem besz�lgettek, �gy igaz�b�l. V�g�l a f�rfi sz�lalt meg, mik�zben a megviselt ruh�t a f�ldre dobta, majd mell� rakta az eddig cipelt v�rtet �s a pr�met is.

-          Haland�! Adj valami ruh�t, amit elvihetek neki.

Sango m�rgesen pislogva felkelt. Azt�n a s�t�tben matatni kezdett �s egy csomagot nyomott a d�mon kez�be.

-          Tess�k. �s nevem is van. – azzal visszafek�dt.

Sessh a b�k�sen alv� Rinre pillantott, a kisl�ny boldogan mosolygott �lm�ban. V�g�l a szellem alakot v�ltott �s elrep�lt. 

K�nnyen tudta k�vetni a n� szag�t m�g a leveg�ben is, �s ezen nagyon meglep�d�tt. V�g�l egy helyen �jra a talaj fel�l h�vogatta az illat. Ott lesz�llt �s meg�llt a f�k k�z�tt. Mido illat�t olyan intenz�ven �rezte, mint eddig m�g soha. �s legjobban az, lepte meg, hogy folyamatosan saj�t szag�val keveredve �rezte. Mintha csak vele j�rt volna itt.

Lassan elindult az �sv�nyk�nt tekerg� illat ut�n �s nem is sok�ra be�rte a l�nyt. Nem l�tta de tudta hogy ott van. Hallotta az �temes sz�vver�st, az elfojtott s�r�st, �s �rezte a jelenl�t�t. Lassan l�pdelt a f�k k�z�tt, azon gondolkozott mit mondjon neki. V�g�l nem volt ideje eld�ntenie a k�rd�st, mert a k�vetkez� fa m�g�tt ott �lt Midayoi. �l�ben a pici Kosimo fek�dt, �desen dorombolva, hogy vigasztalja gazd�j�t.

Mido r�m�lten kapta fel a fej�t, �s k�nnyes szemeit az �rkez�re emelte. Majd �jabb csillog� kis gy�ngyszer� cseppek folytak le az arc�n. P�r pillanatig n�m�n n�zt�k egym�st, v�g�l a f�rfi lehajolt, �s felh�zta a f�ldr�l a l�nyt. Mido l�bai remegtek, ez l�tszott bizonytalan �ll�s�b�l. Azt�n Sessh mivel szavakat nem tal�lt, mag�hoz r�ntotta a remeg�, r�zk�d� testet. Olyan er�vel �lelte �t, hogy Mido k�nyszeredetten felszisszent. Az �lel�s csak egy fokkal lett gyeng�debb.

Nagyon sok�ig �lltak �gy, v�g�l Sesshoumaru megtal�lta a szavakat, amikkel j�v�tehetn� az el�z�ket.

-          Mido, �n r�d soha nem mondan�m, azt… �n nem �gy akartam! – kezdte.

-          Tudom, de olyan volt… Olyan mintha csak nekem sz�lt volna…

-          Sajn�lom! Ne haragudj…

Midayoi meglep�d�tt a bocs�natk�r� szavakon, v�g�l megad�an vissza�lelt. Azt�n Sessh nagy sok�ra elengedte a l�nyt, �s megk�sz�r�lte a tork�t.

-          A fels�m… Visszakaphatom? – k�rdezte.

-          Ja. Persze! – j�tt zavarba Mido.

-          Hoztam neked ruh�t. – v�laszolta a fel sem tett k�rd�sre a szellem, kiolvasta a l�ny szemeib�l, mire gondol.

-          K�sz�n�m.

-          Nincs mit. – ny�jtotta a ruhak�teget fel� a d�mon.

N�m�n �lltak, egym�ssal szemben �s ism�t k�nyszeredett csend �vezte k�r�l �ket. V�g�l Mido lehunyta egy pillanatra a szemeit �s s�hajtva elindult h�tra fel�. A m�sodik l�p�s ut�n egy f�lelemmel telt hang �ll�totta meg.

-          Hov� m�sz? – a k�rd�s riadtabbra siker�lt, mint amilyenre Sessh szerette volna.

Mido halv�nyan elmosolyodott, �s a talp�t csiklandoz� f�re n�zett. Sesshoumaru teljesen elbizonytalanodva n�zte a fej�t lehajtva �lldog�l� l�nyt. Nem tudta eld�nteni, hogy a n� most mit akar. El�sz�r meg ijedt, hogy „tal�n itt akarja hagyni, de hiszen �gy t�nt, hogy m�r nem haragszik. �s most ez a semmi j�t nem sugall� n�ma �lldog�l�s! Min gondolkodhat?” – h�m – „Eg�sz j�l mutat rajta a fels�m. Kicsit nagy neki, a combja k�zep�ig �r. De meg tudn�m szokni, hogy minden nap ilyen sz�p l�bakat n�zegessek.” – mosolygott a f�rfi, kicsit f�lred�nt�tt fejjel.

Mido mintha csak h�tra fel� is l�tna, �sszeh�zott szemekkel lassan megfordult, �rezve, ahogy a vizsg�l� pillant�sok �getik a b�r�t. A d�mon nem is nagyon pr�b�lta leplezni eddigi gondolatait, lassan centir�l centire haladva pillant�s�val a n� bok�j�t�l kezdve felfel� emelte tekintet�t. Igaz�n nem siette el a dolgokat, tal�n, mert nem is tal�lta annyira vonz�nak a l�ny szemreh�ny� tekintet�t. De v�g�l sz�p lassan pillant�suk �sszekapcsol�dott.

-          Lehetetlen alak vagy! – s�hajtott nagyot Mido.

A szellem nem v�laszolt, f�lmosolyra h�zta a sz�j�t, mire a l�ny is elmosolyodott.

- Lehet, hogy ez�rt szeretlek! – mosolygott a n� �s meglaz�totta a test�n az inget, majd hagyta, hogy finoman a f�ldre cs�sszon.

A d�mon arc�ra nem �ltek ki se �rz�sei, se gondolatai. Pislog�s n�lk�l, hom�lyos tekintette b�multa a l�nyt. Csak szemei �rulkodtak �rzelmeir�l. Mido lassan lehajolt, felvette a f�b�l az inget �s kecses l�ptekkel megindult a szellem fel�. Azt�n gyeng�d, �vatos mozdulatokkal a v�ll�ra ter�tette a fels�ruh�t, majd visszal�pett �s felvette saj�tjait. Gyors �s hat�rozott mozdulatokkal fel�lt�z�tt. Mikor v�gzett Sessh m�g mindig ugyan ott �llt, ugyan abban a p�zban, inge sz�tnyitva sz�llt a szell�ben. Mido mell� l�pett �s megfogta a kez�t.

- F�radt vagyok, menj�nk! – mondta, k�zben a l�b�n�l dorombol� Kosimot figyelte.

- Rendben! – b�lintott Sesshoumaru.

Egym�s kez�t fogva s�t�ltak vissza a faluhoz. Az erd� sz�l�n�l azt�n a d�mon meg�llt, �s elengedte az apr�cska kezet.

-          �n nem megyek tov�bb! V�gig n�zem, hogy rendesen vissza�rj, de nem akarok haland�k k�z� menni. – n�zett el Midayoi mellett.

-          Egyed�l akarsz lenni? – k�rdezte a l�ny.

-          Nem err�l van sz�. Csak nem akarok oda menni, nem vagyok k�z�j�k val�. – felelte kelletlen�l a szellem.

-          Ez igaz! De ez csak rajtad m�lik.

-          Mido, hagyjuk! J� �jt! – cs�kolta homlokon a l�nyt a f�rfi �s indulni k�sz�lt.

-          V�rj! Akkor �n sem megyek vissza!

-          De f�radt vagy! – tiltakozott Sessh.

-          Aludni ak�rhol tudok!

A d�mon v�llat vont �s visszaindult az erd� fel�. Midot nem zavarta a k�z�ny, csendesen k�vette. Sok�ig gyalogoltak, messze elt�volodtak a falut�l. V�g�l a szellem egy nagyon �reg �s m�g ann�l is hatalmasabb t�lgyf�t tal�lt megfelel�nek �jjeli pihen� helynek. H�tra sem n�zett, k�nnyed mozdulattal felugrott a majd 3 m�terre felfel� l�v� legels� �gra. Mido hangosat s�hajtott, �s megad�an alakot v�ltott. P�r pillanattal k�s�bb m�r hossz� karmos ujjaival t�rte el f�rtjeit a hegyes f�le m�g�. K�nnyed�n berogyaszttotta a t�rdeit, �s lend�letet v�ve elr�gta mag�t a talajt�l.

F�l �ton j�rhatott az �g fel�, amikor is �rezte, valami nem stimmel. A semmib�l t�rt r� valami furcsa, ismeretlen �melyg� �rz�s. L�t�sa egy pillanatra elhom�lyosult. Mire �jra tiszt�n l�tott, f�l l�bon billegve �llt, �s egy�ltal�n nem az eredetileg kiszemelt �gon. Persze hogy v�gk�p elvesztette az egyens�ly�t, �s ak�rmennyire is pr�b�lt megkapaszkodni valamiben, sz�d�l� feje mindig rosszul koordin�lta mozdulatait. V�g�l megad�an hagyta, hogy a gravit�ci� visszah�zza tehetetlen test�t a f�ldh�z. A p�r pillanatig tart� zuhan�s alatt azon gondolkodott, hogy vajon mi a nyavaly�t�l lett ilyen k�tyagos.

Azt�n m�r csak az egyre n�vekv� gy�kereket �s f�sz�lakat l�tta, �gy hogy a becsap�d�s r�m�let�t tomp�tsa, lehunyta szemeit �s fenek�t mutatta a f�ldnek. V�g�l is nem �rkezett el od�ig, hogy cseppet sem n�iesen f�ldet �rjen. Er�s kezek kapt�k el, �s vitt�k a magasban. Mido m�r csak a koron�j�t l�tta a f�nak, majd a seg�ts�g�re siet� Sesshoumaru lerakta az egyik vaskos �gra. Sz�j�t elh�zva fejcs�v�lva n�zett az esetlen szelleml�nyra.

-          Ne k�rdezd… - s�hajtott nagyot Mido, �s �jra emberr� v�ltozott, de �llapot�t tov�bbra sem �rezte t�lzottan f�nyesnek.

-          Tal�n f�radt vagy… - j�tt a b�ztat�snak sz�nt v�lasz.

-          Lehet.

-          Akkor aludj!

-          Egy fa tetej�n?

-          Azt mondtad, mindenhol tudsz!

-          Ez nem tartozik a mindenhol hat�sk�r�be. Azt hiszem megint rosszul, leszek! – n�zett le a hold vil�g�totta m�lys�gbe a l�ny.

-          Mi�ta vagy t�riszonyos? – pislogott egyre furcs�bban a d�mon, aki teljesen otthon �rezte mag�t a v�konynak nem mondhat�, de sz�d�t� magasan fekv� �gon.

-          Azt �n is szeretn�m tudni. H�t ez sz�rny�! – f�jt nagyot a l�ny.

Sesshoumaru megengedett m�g egy kis fejcs�v�l�st mag�nak, v�g�l mag�hoz h�zta a sz�delg� l�nyt. H�t�t az �les fat�rzsnek t�masztotta, egyik l�b�t felh�zta, a m�sikat a m�lybe l�gatta. Finoman k�nyszer�ttette a n�t, hogy d�lj�n h�tra. Mido lehunyta szemeit b�zva az er�s karokban. A d�mon l�gyan �tkarolta a l�nyt, kimon�j�nak hossz� ujja v�d�n betakarta azt. A n� hamar elaludt, megnyugtatta, hogy szerelme karjaiban lehet, tudta enn�l biztosabb hely nem l�tezik sz�m�ra sehol a f�ld�n. Szenderg�s k�zben is furcsa rosszull�tein gondolkodott, de v�g�l a f�radts�g gy�z�tt elm�j�ben.

Sesshoumaru hossz� �r�kig nyugodtan �lt, �t�lelve a m�lyen �s b�k�sen alv� Midot. A l�nyon gondolkodott. Mint annyiszor �lmatlan �jszak�in, csak most valahogy m�s volt, hogy ennyire k�zel van hozz�. Hogy �rezheti a teste meleg�t, a sz�ve dobban�s�t, l�legzet v�teleit, �des illat�t. A gondolatn�l, mintha csak bizony�tani akarta volna, m�lyet sz�vott a n�t parf�mk�nt k�r�lleng� illatfelh�b�l. P�r pillanatig le is hunyta aranys�rga szemeit, elveszve az illat ny�jtotta inform�ci�kban. Mereng�s�b�l csak sok�ra t�rt mag�hoz, �s akkor is a l�nyon gondolkodott. Rajta �s saj�t mag�n. Azt�n p�r �r�val pirkadat el�tt a nagy szellem is r�vid �lomra hunyta szemeit.

R�viddel a hajnal els� napsugarainak felbukkan�sa ut�n �bredezett a k�t l�ny a nagy �s �reg fa �gai k�z�tt. A f�rfi gyorsan �bredt, friss �s kipihent volt. Csak karjait �rezte kicsit zsibbadtnak. Az �l�ben m�g b�k�sen alv� l�nyra n�zett. A s�r� fekete szempill�k rezzen�stelen�l lehunyva pihentek, a n� l�legz�se is teljesen egyenletes volt. Arc�n b�jos mosoly bujk�lt, bizony�ra sz�pet �lmodott. Hossz� s�t�t haja kicsit k�cosan ter�lt sz�t a f�rfi v�ll�n vagy l�gott a m�ly fel�. M�g szinte gyereknek n�zhett�k volna, csak g�mb�ly�d� form�i hazudtolt�k ezt meg.

A legk�l�n�sebb lassan �bredez� p�runkban m�g is nem k�lsej�kben volt keresend�. Pedig m�r onnan ler�tt. A f�rfinek hossz� ez�st�sen dereng� haja volt, hegyes f�lei, arc�n 4 jellegzetes jegy h�z�dott. Homlok�n lila f�lhold, szemh�jai v�r�sek, m�g �risze aranybarna. Az egyik l�tszatra egyszer� ember, haland� volt, a m�sik kin�zet�re is t�bb sz�z �ves d�mon, hatalmas er� birtokosa. Joggal tehetn�nk fel a k�rd�st, vajon hogyan ker�lnek ezek ketten ilyen m�don �ssze? De mi m�r, minderre tudjuk a v�laszt…

Sesshoumaru megmozdul, tomp�n zsibbad� jobbj�t kih�zza a l�ny kezei al�l. Erre a kis mozdulatra a l�ny eddig egyenletes l�legz�se is felgyorsul. A f�rfi megropogtatja elg�mberedett ujjait, majd f�lre h�zza a n� nyak�b�l k�cos f�rtjeit. Finoman megcs�kolja, mik�zben halkan keltegetni kezdte:

-          Mido! Midayoi! �bredj!

A f�rfi, szerelmes hangj�n m�g saj�t maga is meglep�dik, nem szokta meg mag�t�l az ilyesfajta �rzelmi kileng�seket. Azt�n kis g�nyos mosollyal ajkain k�pletesen v�llat r�ntott, elv�gre neki m�r oly mindegy. Mi�ta m�r, hogy nem az a l�ny, aki volt. Tagadhatatlanul, visszav�ltoztathatatlanul ilyenn� lett, �s a sz�ve m�ly�n �r�l is ennek. Ek�zben a n� �lmosan pislog p�rat, kicsit ny�jt�zik, de nem akar fel�bredni.

- Mido, kicsim! – keltegeti ism�t Sessh, kicsivel er�teljesebben.

A l�ny hatalmasat ny�jt�zik, fels�hajt �s m�g mindig csukott szemekkel rekedten, megsz�lal.

- Hogy sz�l�tott�l? – k�rdezte csilingel� hangj�n, �jabb ny�jt�z�s k�zben.

- Tal�n baj? – h�zta fel szem�ld�keit a f�rfi.

- M�g… - j�tt az �s�t�sba fulladt v�lasz.

- Gyere, induljunk, Inuyasha idegbajt kap. – kelt fel a f�rfi, mire a l�ny is fel�lt.

- M�g egyszer hallani akarom! – mosolygott �desen a l�ny, mik�zben � is fel�llt a vastag �gon.

- Mido, hagyj m�r… - n�zett el bossz�san a f�rfi. – Menj�nk!

T�bbet m�r nem sz�lt, csak felkapta a l�nyt �s lel�pett az �gr�l. De m�g miel�tt el�rt�k volna a f�ldet, mindkett�j�k alakja elveszett egy feh�r szellem g�mbben.

Csak a falu sz�l�n, a magas dombon �lltak meg. Addigra Kosimo is utol �rte �ket, �s bossz�san �s�tott p�rat. Mido mosolyogva megcir�gatta a nagy macska fej�t, amit az, h�l�san lehunyt szemekkel t�rt.

A hajnal els� sugarai most �rtek el a m�lyen fekv� kis v�lgybe, �ldott f�nnyel t�ltve fel azt. Szinte hallani lehetett, ahogy az emberek �bredeznek. De k�t h�z lak�i m�r teljesen talpon voltak, reggelij�ket is elfogyasztott�k. E fel� a k�t h�z fel� vette az ir�nyt Sessh �s Mido.

Mire el�rtek Kalde any� ajtaj�ig, azon �ppen akkor l�pett ki indul�sra k�szen kis csapatunk. Sango mosolyogva �dv�z�lte az �rkez�ket, Miroku is bizakod�n n�zte a nap felkelt�t, csak Inuyasha t�nt fesz�ltnek.

-          Induln�nk? – k�rdezte durv�n.

-          Persze. – v�laszolta Mido megszeppenve a fi� hanghordoz�s�n.

Ez senkinek sem tetszett, Miroku �ppen k�sz�lt volna, hogy megfedje a hanyou, Sesshoumaru �ppen indulataival k�zd�tt, hogy helyben megfojtsa, �ccs�t vagy adjon neki eg�r utat. A gyilkoss�gi sz�nd�kt�l viszont a h�rtelen v�ltoz� esem�nyek hat�s�ra elt�rt.

Kirara felkapta piciny fej�t, �s a sz�lbe szimatolt. Nem t�l messzir�l sikolt�st sodort fel�j�k a sz�l. A cica fell�ngolt �s a meglepett Sangot kezdte el l�k�dni.

-          Kirara? – lep�d�tt meg a l�ny.

A macska nem adta fel terv�t, �jra a t�volr�l j�tt hang ir�ny�ba n�zett. Sango gondolkodva k�vette pillant�s�t, majd vill�mk�nt has�tott a felismer�s a tudat�ba.

- Kohaku! – sikoltott nagyot a d�mon vad�sz �s a k�vetkez� pillanatban m�r el is t�nt a kis csapat szeme el�l.