15. Csapda

H�tra hagyott bar�tok p�r pillanatig csak meglepetten pislogtak egym�sra, v�g�l Kalde any� t�rte meg a csendet. El�sz�r csak v�rakoz�an k�rben�zett, majd magsz�lalt:

-          Mire v�rtok? Hiszen ismeritek az �sszef�gg�st!

-          Ez az! Indul�s! – adta ki a parancsot a szerzetes.

-          Milyen �sszef�gg�st? – k�rdezte Mido t�k�letesen �rtetlen�l.

-          Majd megtudod, gyer�nk! – lend�lt el Inuyasha is, �s m�r csak kis t�volod� piros pont l�tszott bel�le.

-          Aha. Mindegy. Gyer�nk szerzetes! Shippou! – �lt fel Kosimo h�t�ra Mido, mik�zben maga m�g�tt helyet mutatott a fi�nak �s a kis r�k�nak.

Miroku felpattant, a l�ny m�g a nyugodtan �ll� d�mon fel� pillantott. Az b�lintott, jelezve, hogy induljon. Erre a kis jelre, Kosimo felmorgott �s a t�bbiek ut�n indultak.

Sesshoumaru megv�rta, am�g elt�nnek a szeme el�l, csak akkor fordult a h�z ajtaj�ban mosolyogva �lldog�l� Rin fel�.

-          Gyere. – utas�totta tettet hidegs�ggel hangj�ban, de a kisl�nyt ez nem zavarta.

Boldogan nevetve futott ura fel�, de k�zben egy kicsit meg torpant Kalde any� el�tt.

-          K�sz�n�k mindent! – mosolygott kicsit szomor�bban.

-          Sz�vesen gyermekem! Ide b�rmikor visszat�rhetsz! – mosolygott vissza r� az id�s asszony.

Sesshoumaru csak egy biccent�ssel jelezte h�l�j�t, majd egyenletes lass� l�ptekkel megindult az erd� fel�. Rin k�vette. P�r perces gyalogl�s ut�n a d�mon meg�llt �s megsz�lalt:

-          Jaken!

Pillanatok m�lva boz�tz�rg�s hallatszott, majd hatalmas hasassal bevet�dve cs�szott gazd�ja l�ba el� a z�ld kis gn�m. Rin �r�mmel felki�ltott, �s a porban fetreng� d�monocsk�hoz ugrott, majd szeretettel �t�lelte.

-          Jaken-sama! Jaken-sama! – nevetg�lt.

Felt�r� �r�m�nek Sessh szigor� hangja vetett v�get.

-          Jaken! Hozd Aunt!

A z�ld apr� d�mon f�ldig hajolt, majd elcs�rtetett a bokrok k�z�tt �s Aunt kant�rsz�ron vezetve t�rt vissza. Sesshoumaru el�gedetten b�lintott, majd a leveg�be emelkedett. K�s�r�i gyorsan Aun h�t�ra pattantak, �s urukat k�vetve sz�lltak az erd�k felett.

Sesshoumarunak nem kellett nagy er�fesz�t�s ahhoz, hogy k�vesse Inuyash��kat, de lassan az aggodalom fej�be f�rk�z�tt. M�r egy ideje rep�lnek, �s m�g mindig nem �rte be �ket. V�g�l is aggodalma val�snak bizonyult, a t�volban hatalmas csupasz kr�tert pillantott meg. A leveg�be szimatolt, majd m�rgesen felh�rd�lt.

-          Ne gyertek ut�nam! – morogta �s feh�r villan�sk�nt elt�nt a g�d�r fel�.

D�moni sebess�g�vel sz�llva m�r a k�vetkez� percben a kr�ter sz�l�n �llt. Bel�le por �s f�st gomolygott. �ppen elhat�rozta, hogy al� mer�l, amikor is arc�t�l csak centikre s�rga �s v�r�s �rv�nyek h�ztak el. Forg�sz�lk�nt kavart�k meg a port, mire az felemelkedett. Sesshoumaru �les szeme megpillantat a k�t alakot, amint egym�snak vetett h�ttal a m�lyben �csorognak. Mind kett� kardot szorongatott, �s m�g ilyen t�vols�gb�l is �rezte, hogy a k�t alak ideges.

Eleg�nsan a m�lybe ugrott, de legnagyobb meglepet�s�re a k�t harcos elt�nt a szeme el�l, mire a kr�ter m�ly�be �rt. Hitetlenkedve megr�zta a fej�t, �s �jra k�rbe n�zett.

Most a szellemirt� l�nyt pillantotta meg, ahogy egy sebes�lt gyerek mellett t�rdel. Nem sokkal m�g�tt�k a szerzetes �llt, k�t kez�be fogva botj�t �s az �tl�thatatlan hom�lyt f�rk�szte. A Sango el�tt �l� fi� kez�ben valami kagyl�szer� dolgot markol�szott. Sesshoumaru fel�j�k indult, de a k�vetkez� pillanatban porfelh� h�zott el el�tte, �s k�nytelen volt lehunyni p�r pillanatra a szem�t.

Rosszul tette, mert csak a szerencs�j�nek k�sz�nhette, hogy Kagura sz�lpeng�i nem tal�lt�k el. A d�mon megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s m�r kez�ben csillogott a Toukijin.

-          Csak te vagy Sesshoumaru? Azt hittem az idi�ta �cs�d. Mondtam m�r, hogy h�tulr�l k�nnyen �ssze lehet t�veszteni benneteket? – csevegett bar�ts�gosan a Sz�lboszork�ny.

-          Kagura? Te k�p�nyegforgat�. Hol hagytad a gazd�dat? – sziszegte inger�lten vissza a kutyaszellem.

-          Kire gondolsz? Tal�n arra a bolond Narakura? – kacagott a d�monn�, mik�zben legyez�j�vel j�tszott – H�t nem te mondtad, hogy �lljak a sarkamra �s tegyek valamit a szabads�gom �rdek�ben? Kaguya megadhatja azt nekem, amit k�rek…

-          Akkor most hozz�teszem. Keresd a szabads�god, csak ne �gy hogy az utamba ker�lj!

-          Ugyan m�r kedves Sesshoumaru! Naraku gyenge, mint a ny�ri szell�! Itt volt az id�. Mivel veled nincsen semmi bajom, ez�rt ha gondolod, seg�thetek kijutni innen! – mosolygott bizalmasan Kagura

Sesshoumaru hideg szemeiben �rtetlens�g csillant. Egy alig 10 m�ter m�ly g�d�rben volt, ugyan m�rt ne tudna innen kijutni?

-          L�tom, m�g nem j�tt�l r�… Ez nem k�z�ns�ges por. Kaguya var�zslata, aki egyszer bele ker�l, soha t�bb� nem tud ki j�nni bel�le, ha csak a sz�l nem seg�t neki.

-          Tartsd meg a szeled! – v�laszolta g�nyosan a f�rfi �s a besz�lget�st megunva csap�sra emelte kardj�t, de Kagura elt�nt a szeme el�l.

Szitkoz�dva rakta el a Toukijint �s �gy d�nt�tt, megkeresi a t�bbieket. �m keres�s�t Sango sik�t�sa szak�totta meg. A hang forr� nyomot adott a l�ny ir�ny�ba. A d�mon k�t pillanattal k�s�bb m�r a szellemirt� mellett �llt. El�tte Kanna csillogtatta t�kr�t, amibe sz�pen lassan sz�ling�zott Sango lelke. Mellett�k Miroku �jultan fek�dt, mik�zben Kagura egy s�r�lt kisk�ny�kkel hadakozott.

-          Kohaku, ugyan m�r! Add oda a fecske kagyl�t! Nem akarlak b�ntani! Boldogulj, ahogy akarsz csak azt a nyamvadt kagyl�t, add oda!

-          Felejtsd el Kagura! Soha nem adom a kezedbe! – p�rgette meg a fi� elsz�ntan l�ncos sarl�j�t. 

-          Bolond gyerek! – s�hajtott nagyot Kagura �s egy k�nnyed szell�vel a magasba dobta a fi�t.

A f�ld�n �res szemekkel fekv� Sango, testv�re t�voli sikoly�ra mag�hoz t�rt egy pillanatra.

- Kohaku! – suttogta.

Erre Sesshoumaru is elsz�nta mag�t a cselekv�sre. K�nnyed mozdulattal a t�k�r �s a l�lektelen Sango k�z� l�pett. A kapcsolat �gy megszakadt. Kanna meglepetten feln�zett, majd t�kr�ben megvillant Sesshoumaru sziluettje. A t�k�r felragyogott �s megk�s�relte a d�mon lelk�nek elrabl�s�t.

-          Kagura! Sz�lj a h�godnak, hogy ne j�tsszon az �let�vel! – sz�lalt meg g�nyos hangon Sessh.

-          Micsoda? – fordult h�tra a Sz�lboszorka.

Annyira belemer�lt Kohaku r�ptet�s�be, hogy �szre sem vette a d�mon felbukkan�s�t. Mivel a kisfi� er�sen kapaszkodott f�ltett kincs�be, nem tudta azt k�nnyen megszerezni t�le.

M�g miel�tt Kagura v�laszolhatott volna egy k�kes f�nyben ragyog� tiszt�t� vessz� sz�llt el mellett�k, �s egyenesen Kanna t�kr�be f�r�dott, ami gond n�lk�l el is nyelte azt. A vessz� nyom�ban a por megtisztult �s, imm�ron aki mag�n�l volt j�l l�thatta t�rsait.

Inuyasha �s Mido futva �rkezett, a l�ny egyb�l az �jult Sango, Miroku p�roshoz rohant �s gy�gy�tani kezdte �ket. Inuyasha b�tyja mell� ugrott �s acsarkodva szorongatta a kardj�t.

- Te fatty�! Hol van Kagome! – ord�totta a n�nek.

Kanna t�kre h�rtelen felizzott �s ontani kezdte az eddig elsz�vott lelkeket. H�t igen, a szent ny�lvessz� is lelkekb�l van �sszekov�csolva, bizony�ra nagy lett a zs�folts�g �gy oda bent. Sango lelke is visszat�rt, mire a l�ny �bredezni kezdett.

-          Akkor haljatok meg mind itt, idi�t�k! – kelt ki mag�b�l a Sz�lboszork�ny.

Er�teles csap�st k�ld�tt a szelek p�rgette most m�r eszm�letlen Kohaku fel�, mire a fi� kez�b�l kiesett a kis t�rgy. A n� elkapta azt, majd Kanna mell� l�pve kih�zott egy tollat a haj�b�l.

-          Soha nem juttok ki ebb�l a var�zslatb�l! Sesshoumaru, meg menthetted volna magad, ha elfogadod a sz�l seg�ts�g�t! – indulatoskodott a n�, majd forg�sz�l k�p�ben kezdett elt�nni.

Lassan mindenki �sszeszedte mag�t, csak Shippout, Kirar�t �s Kosimot nem tal�lt�k sehol. Senki nem tudott t�j�koz�dni a s�t�t porfelh�ben, �s a tiszt�t� ny�l keltette t�r is kezdett sz�k�lni. Kagura gonosz kacaja m�g ott csilingelt a f�l�kben. 

-          A te semmicske szeled meg sem k�zel�ti az �n hatalmamat! – hunyta le arany szemeit a kutyad�mon.

Hangja furcs�n t�lt�tte be az �ress�get, �s mindenki fel�je fordult. Mido csak �lt�ben, mivel �ppen Kohakut gy�gy�totta. A semmib�l er�s sz�l keletkezett, �s Sesshoumaru alakja v�r�sen vil�g�tani kezdett. A por �rv�nyleni �s kavarogni kezdett k�r�l�tte. Mindenki r�m�lten takarta arc�t �s szemeit, pr�b�lt talpon maradni a sz�lben.

Inuyasha kardj�t a talajba sz�rta, karj�t arca el� tartotta mik�zben dacolt a l�gszomjjal. Miroku botj�t d�fte a talajba, amibe � is �s Sango is belekapaszkodott. A szerzetes test�vel v�dte a l�nyt a por ellen. Mido meglepetten emelte fel v�d�pajzs�t mik�zben er�sen az �bredez� Kohakuba kapaszkodott.

A sz�l, a por �s az oxig�n hi�ny a hossz� percek alatt elviselhetetlenn� v�lt, m�g v�g �l is er�s robban�s, r�zta meg a f�ldet. A csukott szemmel gubbaszt� embereket szinte fejbe csapta a friss leveg�. Nagyokat �s m�lyeket l�legezve t�rtek �szhez, f�jtattak �s rogytak �ssze.

Sesshoumaru egyenesen �llt a kis k�r k�zep�n, k�nnyed mozdulattal h�tra dobta v�lla felett kiss� �sszeborzol�dott ez�st hajtenger�t, �s a f�nyes nap fel� n�zett. Lassan mindenki �sszeszedte mag�t, �s utat kerestek a felsz�nre. Sessh, Inuyasha �s Mido nem csin�lt ebb�l nagy probl�m�t p�r ugr�ssal fent voltak, de Mirokunak, Kohakunak �s Sangonak meg kellett k�zdeni�k a meredek falakkal. Szerencs�re Kosimo �s Kirara k�p�ben meg j�tt a seg�ts�g.

-          Ti azt�n j�l kereket oldtatok! – n�zett csal�dottan a k�t imm�r apr� cic�ra.

Erre a mondatra Shippou lebegett el� a k�zeli erd�b�l, nagy r�zsasz�n lufi form�j�ban.

-          H�t megvagytok? Az a l�k�tt sz�l! �gy f�ltem! – pukkadt ki a szerzetes v�lla felett, majd ugyan ott k�nyelmesen elhelyezkedett.

-          Megint elmenek�lt�l? – k�rdezte g�nyos grimasszal Inuyasha.

A kis r�ka s�rt�d�tten nyeldesni kezdett, �s elmes�lte hogy �t akarata ellen�re ragadta el a sz�l.

- Hagyjad m�r, hiszen csak gyerek! – kelt a r�kad�mon v�delm�re Sango.

- Az nem kifog�s! – v�gott vissza Inu.

- Ebben van valami! – vakkantotta oda a v�lla felett Sesshoumaru.

- Na te meg hallgass! Olyan lass�, vagy mint egy csiga! – sz�llt be a veszeked�sbe Mido is – Mi itt k�zd�nk, a nagys�gos �r meg valahol a t�volban s�tarep�l!

- Sz�p volt! – nyugt�zta a hanyou gonosz vigyorral.

- Unalmas az �leted? – k�rdezte Sesshoumaru a fi�t�l, mire a grimasz szertefoszlott.

- Ugyan hagyj�tok m�r! – pr�b�lta a ked�lyeket csit�tani Miroku.

- Meg ne sz�lalj! M�r megint rossz helyen volt a kezed, amikor a sz�lt�l v�dt�l! Ez�rt m�g meg�rdemeln�l egy-k�t pofont! – csattan fel Sango.

- N�v�rem… - kezdte f�l�nken Kohaku.

- Ne sz�lj bele a feln�ttek dolg�ba! – sz�lt r� Inuyasha.

- Te annak tartod magad? Ne r�h�gtess! – vetette oda �ccs�nek Sessh.

- Sesshoumaru, te leest�l a f�r�l �jszaka, hogy ma ilyen �t�d�tt vagy? – kelt Inu v�delm�re Midayoi.

- Szerinted mekkora az �n t�relmem? – h�zta �ssze v�szj�sl�an a szemeit a d�mon.

Na, erre a fagyos hangra azt�n mindenkiben bent ragadt a veszeked�shez k�v�nt hozz�f�znival�. A be�llt fesz�lt csendet Shippou t�rte meg, aki imm�r Kohaku v�ll�n cs�cs�lt:

-          �s akkor m�g engem neveztek gyereknek? – k�rdezte szipogva s�rt�d�tt szemekkel k�rbe tekintve.

A reakci�k v�ltoz�ak voltak, Inuyasha helyb�l le�t�tte a kis r�k�t, Sesshoumaru angolosan t�vozott, jelen esetben elrep�lt, Miroku bossz�san megr�zta a fej�t, csak Mido �s Sango mosolygott �ssze.

Azt�n miut�n kiharagudt�k magukat, �jra �tra kel�tek, hogy megments�k Kagom�t az ismeretlen gonoszt�l. Csak k�s� este tartottak pihen�t, azt is csak az emberek miatt. Inuyasha szitkoz�dott is eleget, de nem tehetett m�st � is t�bort vert.

Sessh eg�sz nap s�rt�d�tten tart�zkodott a csapatt�l, hab�r mindannyian tudt�k hogy a felh�k k�z�tt k�veti �ket. De h�t rangj�n alulinak tartotta, hogy ilyen s�rt�sek ut�n bossz� n�lk�l �jra k�zt�k legyen, meg, meg nem �lhette egyik�ket sem, Mido biztos nem bocs�tatna meg neki, �gy csak bossz�san k�vette �ket.

T�borver�s ut�n sem j�tt el�, egy fa tetej�n duzzogott, tiszt�ra, mint Inuyasha, csak Rin�ket k�ldte a t�zh�z.

V�g�l is mindenki kor�n nyugov�ra t�rt, csak Midayoi szem�re nem j�tt �lom. Folyamatosan Kagom�n gondolkodott, �s azon t�prengett vajon mi van a l�nnyal. V�g�l esz�be jutott valami, amit egyszer m�r kipr�b�lt.

A gondolat�tvitel.

Lopva k�r�l n�zett, hogy senki sem figyeli-e, majd medit�l� p�zt vett fel, kezeit a szokott m�don �sszef�zte, �s pr�b�lta megtiszt�tani a lelk�t, elm�lyedni tudatalattij�ban…

Egy szob�t l�tott. Nem is szoba ink�bb terem. A sarokban egy l�ny �lt. Iskolai egyenruh�t viselt, ami er�sen v�res volt, de ahhoz k�pest a l�ny j�l volt. A terem oszlopos m�sik v�g�ben egy feh�r dereng� l�lekszer� kisl�ny jelent meg. Kez�ben t�kr�t tartott. Lassan a t�rdeit felh�zva �s �tkulcsolva �ld�g�l� Kagom�hoz l�pett.

-          Az �rn� azt akarja, hogy k�vess! – suttogta lid�rces hangj�n.

A l�ny fel�llt �s k�vette a kisl�nyt, a hossz� folyos�kon, a zegzugos l�pcs�k�n, oszlopos termeken kereszt�l, m�gnem egy hatalmas terembe �rkezett, ahol Kaguya Hime neki h�ttal egy festm�nyt n�zegetett. Hossz� er�s r�zsasz�n k�penyt viselt, alatta k�k kimon�t. Haj�ban is r�zsasz�n hatalmas csatok voltak, szemei k�ken villogtak, rosszat sejtetve. Nagyon hossz� fekete haja volt, �s el�tte minduntalan ott lebegett az aranyozott keret� kis t�k�r. Minden bevezet�s n�lk�l k�rd�sek had�t bor�totta Kagom�ra.

A l�ny el�sz�r nem akart v�laszolni, v�g�l bel�tta, a n� b�rmikor meg�lheti. Besz�lget�s�k k�zben h�rtelen egy pentagram rajzol�dott ki a n� k�r�l. Minden cs�cs�ban kis g�mb �gett. A negyedik most gyulladt ki. Kaguya felkacagott.

- Mindj�rt szabad leszek, �s korl�tozhatatlan! M�r csak a Buddha k�kup�ja kell �s a Mennyek Mad�rtoll tal�rja.

- A mik? – k�rdezte Kagome.

- Miko l�tedre el�g buta vagy. Ha az �t elem �sszegy�lik a pentagram k�r�l az er�m, felszabadul, a Mad�rtoll Tal�rral pedig sebezhetetlen leszek. Imm�ron beteljes�l �r�kk� tart� �letem gy�m�lcse.

- Mir�l besz�lsz? – borzadt el a l�ny.

- Nem tudom, m�rt mondom el neked… Naraku m�r csak egy f�reg, �gy megkock�ztattam a visszat�r�st. Tennyo vagyok, a Mennyek �s az �j �rn�je, halhatatlan. A tal�rral sebezhetetlen leszek, �s az �t elem seg�ts�g�vel v�gre meg�ll�thatom az id�t. �s �n leszek a mindens�g ura… - fellengz�s�d�tt m�morban �szva a n�.

- Ehhez �n m�rt kellek? – tette fel a k�rd�st Kagome.

- Te vagy a kulcs az �r�k fiatals�ghoz.

- Mire gondolsz? – lep�d�tt meg Kago.

- Meg eszlek, �s �gy elnyelem a miko er�det. De el�tte m�g a v�llamra rakod a Mennyek Mad�rtoll tal�rj�t… - Kaguya eszel�sen felkacagott.

Kagome sarkon fordult �s fut�snak eredt. Nem tudta merre megy csak min�l messzebb akart ker�lni a n�t�l. Sok�ig futott, m�g v�g�l ki �rt a szabad �g al�, ahol egy korl�tnak �tk�z�tt. Sz�v�ben �sszet�rt a rem�ny �rz�se, ahogy k�rbepillantott.

A kast�ly, amiben fogva tartott�k egy t� k�zep�n fek�dt, kilom�terekre a partt�l. Ott is meredek hegyek emelkedtek az �gig, sehol nem l�tszott es�ly a sz�k�sre, vagy a seg�ts�g �rkez�s�re. Az imm�r 3 napja folyamatosan teljes telihold bevil�g�totta a tavat. Kagom�t itt �rte utol �lma, ami igen csak k�l�n�s volt. 

Mido rep�lt. Illetve csak a gondolatai. Megpillantotta a t�volban a Fuji feh�r h�sapk�j�t, v�g�l a tavak k�z�tt egy kop�r l�va �gette erd�be bukott al�. Egy hasad�kon �t a f�ld m�ly�be ker�lt, egy sziklabarlangba. Onnan kirep�lt �s egy hatalmas t� felett sz�llt el, aminek a k�zep�n egy gy�ny�r� palota �llt. A korl�t mellett megtal�lta az alv� Kagom�t �s egyes�lt vele.

-          Kagome…

-          Ki az?

-          �n vagyok…

-          Ki?

-          Midayoi… Kagome besz�lj…

-          Te vagy Mido? �ltek? Inuyasha j�l van?

-          Most nem ez a l�nyeg. Megy�nk �rted… Tudod hol vagy?

-          Kaguy�n�l egy furcsa helyen, nem eml�kszem hogy ker�ltem ide.

-          Nem baj. De ugye j�l vagy?

-          Igen, m�g nem akar meg�lni! Ne engedj�tek, hogy meg�ll�tsa az id�t… A Mennyek Mad�rtoll tal�rja… Tennyo…

A l�ny fej�ben a k�t hang k�z� m�g egy bef�szkelte mag�t.

- Ki van ott? – k�rdezte.

- Mido menj! R� j�tt…

- V�rj, mond mi a c�lja…

- Sz�val m�g egy miko? Milyen szerencse! – mondta az ismeretlen hang.

- Nincs id�… 3 nap… Siessetek! K�rlek… - Kagome hangja k�nnyek k�z�tt elhalt.

- Kagome!

- � az eny�m… Te ki vagy? Hab�r �gy is mindj�rt megtudom… - v�laszolta az idegen �s egy furcsa sz�veget kezdett mormolni.

Mido lelke felord�tott a f�jdalomt�l. Valami el akart szak�tani a test�t�l, m�ghozz� olyan er�vel, hogy m�g csak ellen�llni tudott. Szerencs�j�re teste is sik�tott a f�jdalomt�l. �gy k�pes volt megmenek�lni. A t�bbiek fel�bredtek �s r�m�lten keltegetni kezdt�k a verg�d� lassan l�lekn�lk�li Midayoit, mire annak medit�l�sa megszakadt. A kapcsolat szertefoszlott, Kaguya nem tudta elkapni �t.

-          Neee! – �lt fel r�m�lten a l�ny.

K�r�l�tte ott volt mindenki. Inuyasha, Sango, Miroku, Kohaku, Shippou, Rin, Sesshoumaru, Kirara, Kosimo, Aun, Jaken. Mindannyian a verejt�kez� remeg� l�nyt n�zt�k.

-          Kagom�n�l j�rtam… - adta meg a v�laszt a k�rd� tekintetekre Mido.

-          Mi t�rt�nt? – k�rdezte Inu fesz�lten.

-          J�l van, �s egyel�re �letben tartj�k. Egy kast�lyban van, a Fujin�l, valami furcsa tavon. L�ttam az utat, de csak hom�lyosan. 3 napunk van. Ut�na Kaguya meg�ll�tja az id�t.

-          Mit csin�l? – k�rdezte meglepetten Sango.

-          Meg�ll�tja az id�t! – nyelt nagyot Midayoi.