21. Kora esti gondolatok

Meleg m�jusi nap s�t�tte a f�k lombkoron�j�t. Minden z�ld �s sz�nes volt, minden �lt, mozgott �s boldog volt. Az erd�ben �llatok j�rtak, a f�kon madarak csiripeltek a b�gyadt h�feh�r, pamacsos, az �gen tovabandukol� b�r�nyfelh�knek arr�l, hogy milyen sz�p az �let. Milli� l�ny �r�lt a bek�sz�nt� j�l�tet �s boldogs�got tartogat� k�sz�b�n �ll� ny�rnak.

A nap m�r alacsonyan j�rt, a barna fat�rzseket s�t�tte, hossz� �rny�kot adva ezzel a kertben �ll� f�knak. Az erd� k�r�l �lelt egy kis tiszt�st. Azon egy sz�p pagoda �llt. D�nt�tt pal�i, v�r�sen �s melegen mosolyogtak az �gre, a pap�rajt�k kit�rva, had �ramoljon a meleg k�rbe az �p�letben. A kertben milli�-egy vadvir�g n�tt, mintha csak r�gen valaki gondosan ide�ltette volna �ket, �s az �ta sokasodva, gyarapodva megh�d�tott�k a kertet. A h�z d�li oldal�n gy�m�lcsf�k �lltak, vir�gjaik m�r elny�ltak, a term�s b�s�gesnek �g�rkezett.

A h�z terasz�n egy kicsiny z�ld, barna ruh�s l�ny �lt. Gondolataiba m�lyedve figyelte a kertben j�tsz� kisl�nyt. Sem, a gyermek sem a kis d�mon nyugalm�t nem zavarta meg semmi. A l�nyka vir�gokat gy�jt�tt, pillang�kat kergetett. T�rsa megunta a semmit tev�st, test�hez k�pest hatalmas botj�ra t�maszkodott, majd els�t�lt a pagoda terasz�n a h�z m�g�.

Ott egy k�tfej�, pikkelyes s�rk�ny l� legelte a friss �s zamatos z�ld f�vet. A kis l�ny letelepedett a h�z m�g�, egy kellemes almafa t�v�ben �s �ber szenderg�sre hajtotta fej�t. Nem tartott semmit�l, tudta b�k�s �lm�t nem zavarhatja meg senki.

A h�znak csak egyetlen egy ajtaja volt f�lig beh�zva. Az ablak is el volt f�gg�ny�zve, hab�r a k�nny� anyagon �t hamar utat tal�lt a f�ny, de kor�nt sem olyan er�sen �s vak�t�an, mint egy�bk�nt. A pap�rajt�n is er�sen sz�r�dtek be a narancss�rga napsugarak.

A szob�ban kev�s b�tor volt. Egyetlen egy nagy m�g is alacsony �gy. Egy asztal, k�r�l�tte n�gy sz�k. A szoba legbels� sark�ban nagy faragott k�tajt�s szekr�ny. Maga a helyis�g sem volt t�l nagy, t�bb b�tor m�r bele sem f�rt volna. Szer�nyen volt berendezve, m�g is �rz�d�tt a finoman megmunk�lt t�rgyakb�l, nem k�zemberek sz�ll�sa.

Odabent kellemes kiss� b�gyaszt� meleg volt, a kora alkonyi meleg narancss�rga f�nyeivel �tv�zve. Az �gyon k�t alak fek�dt. L�tszatra mindketten az igazak �lm�t aludt�k. Egy n� �s egy f�rfi. K�nnyed leped�vel takar�ztak csak. A l�ny mez�telen v�llait finoman cir�gatta meg az ajt� r�s�n be�raml� napf�ny. Imm�r 2 napja aludta pihentet� �lm�t. Nem �bredt fel egyszer sem, csak n�ha fordult �lm�ban a m�sik oldal�ra. Arc�n most m�r nem l�tszottak sem az elgy�t�rts�g, sem a f�radts�g nyomai, gy�r�d�sei.

B�re finom barackos sz�nben eg�szs�gesnek �s b�rsonyosnak t�nt. Hossz� nagyon s�t�t barna, szinte fekete haja csillogott. F�lig balj�n f�lig a has�n fek�dt. Jobb l�b�t kidugta k�nnyed takar�ja al�l, tal�n melege lehetett. Bal karj�t feje al� hajtotta v�nkos�nak. H�t�r�l �s v�ll�r�l is lecs�szott a takar�, �m helyette egy �lel� er�s kar fek�dt a b�rsonyos b�r�n.

A f�rfi a t�r�keny haland� n� mellett az oldal�n fek�dt. L�tszatra aludt, csak n�ha meg megrebben� pill�i �rulkodtak arr�l, hogy ez m�g sem �gy van. Lassan �r�k �ta volt ilyen �llapotban se nem �bredt fel, se nem �lmodott tov�bb. Tal�n arra v�rt, hogy t�rsa is �bredezni kezdjen. Bal oldal�n fek�dt, mez�telen izmos fels�test�t neki sem fedte ruha, a takar�t is hanyagul lecs�sztatta mag�r�l. Feh�r nadr�gj�n s�rg�n j�tszottak a napsugarak. Jobb karja az alv� l�ny h�t�n pihent, v�delmez�leg �s hogy egy pillanatra se keljen elengednie mag�t�l.

M�r �gy els� r�n�z�sre l�tszott hogy teljesen m�s, mint a l�ny. Hossz�, ez�st�s d�s haja sz�tter�lt p�rn�j�n, lehunyt szemei felett bord� szemh�j rebbent meg n�ha. Sz�tv�l� frufruja l�tni engedte a homloka k�zep�n a jelet, egy szab�lyos f�lholdat. Nemes arc�nak m�g m�s von�si is arra utaltak, nem egyszer� f�ldi ember, egyb�l ler�tt r�la, hogy a szellemek faj�hoz tartozik. Sz�p, finom vonal� orra n�ha m�lyebben sz�vta be a leveg�t, tudatva gazd�j�val a k�r�l�tte alkonyod� vil�g esem�nyeit. Ahogy a l�ny sz�vver�sei �s l�legzetv�tele gyorsulni kezdett, egyre t�bbsz�r tette ezt, mintegy a szagokb�l val� inform�ci�mer�t�s gyan�nt.    

Midayoi lassan �bredezni kezdett. El�sz�r hall�sa t�rt vissza. Valahonnan messzir�l, elm�je legt�volabbi szeglet�b�l kellemes mad�rcsicserg�st hallott. B�r�n simogat� melegs�g futott v�gig, megcir�gatva, simogatva ahol csak �rte. M�g csukott szemh�jain kereszt�l is �rezte a f�nyt, ami bet�r a szob�ba �s megt�lti azt �ltet� erej�vel. Kinyitotta m�lybarna bar�ts�gos szemeit, �s hunyorogva pislogott p�rat. A f�ny p�r pillanatig elvak�totta, majd amikor visszanyerte l�t�s�t, �vatosan megmozdult. Ekkor �rezte meg csak a derek�n az �lel� kart. 

Meglepetten pislogott a k�zre, �s egy�ttal k�rben�zett a sz�m�ra ismeretlen helys�gen. M�g soha nem l�tta, nem is tudta hogyan ker�lt ide. Kicsit megr�m�lt, az eml�kek hi�ny�t�l, ez�rt kapkodva fel�lt. Hossz� haja selymesen omlott le v�llain kereszt�l, a takar� az �l�be cs�szott. V�gign�zett fedetlen, t�r�keny test�n majd h�rtelen h�tra fordult.

Sejtette kit fog megpillantani. M�g is j�l esett sz�m�ra a megbizonyosod�s. Aranys�rga csillog� szemp�r n�zett vissza r�. Sesshoumaru m�r a h�t�n fek�dt, hagyta, hogy eddig �lel� karja lecs�sszon a n� h�t�r�l. Balj�t a feje al� cs�sztatta, jobbj�val megcir�gatta a l�ny derek�t, ahov� a k�z al�hullott. Az beler�zk�dott a simogat�sba, �m kac�r, bujk�l� mosoly jelent meg telt ajkai k�r�l. El�sz�r csak finoman k�rvonalaz�dva, majd a villog� szemek is huncut csillog�sba kezdtek.  A f�rfi sz�lalt meg el�sz�r:

-                                  L�tom, v�gre fel�bredt�l.

-                                  Igen. De nem eml�kszem semmire… - t�n�d�tt el a l�ny, arc�ra ki�ltek �rzelmei.

-                                  Tal�n nem is olyan nagy baj…

-                                  Mi t�rt�nt velem Sessh? – fordult �lt�ben teljesen a d�mon fel� a n�.

Nem zavartatta mag�t azzal, hogy test�t nem fedte ruha, el is felejtette. G�mb�ly� telt mellei kih�v�an b�jtak ki a hossz� hajzuhatag al�l. M�lyen eml�kei k�z� mer�lt, amik lassacsk�n kezdtek visszat�rni. Kagome elrabl�sa. A kast�ly a tavon. Az ill�zi�, �s a harc… Azt�n meg… Azt�n meg � d�monn� v�ltozott. Lelke legs�t�tebb csapd�j�ba ker�lt �s kis h�j�n bele is veszett. Azt�n Midoriko aj�nd�ka… Azt�n m�r csak hom�lyos foltok… Csup�n eml�kfoszl�ny mind. – gondolkodott majd feltekintett.

A f�rfi p�r pillanatig a l�ny mereng� arc�t n�zte, majd pillant�sa elv�ndorolt a sz�p testen, k�s�n vette azt is �szre, hogy Mido befejezi az elm�lked�st �s az � arc�t, f�rk�szi. Kis g�nnyal vegy�tetett el�gedetts�ggel, h�zta el a sz�j�t, miut�n kiolvasta a s�rga szemp�rb�l tulajdonosuk gondolatait. Megk�sz�r�lte a tork�t mire a szellem is otthagyta saj�tjait.

- Azt hiszem nem sok mindenre eml�kszem. Csak mozzanatokra.

- Mondtam hogy nem baj.

- Akkor j�! – l�ny megfordult, l�bait lel�gatta a padl�ra az alacsony �gyr�l majd felkelt.

H�tat ford�tott a f�rfinek, mik�zben kutat�an sz�tn�zett a szob�ban. Valami haszn�lhat� ruh�t keresett a maga sz�m�ra. Az asztal k�r�l �ll� sz�keken l�tott egy kupacot, amiben rem�nykedett mag�nak megfelel� ruh�t tal�l.

A szellem minden egyes l�p�s�t figyelte de nem mozdult meg, csak amikor a l�ny bossz�san megfordult cs�p�re tett k�zzel:

- Mi lenne, ha nem engem n�zegetn�l, hanem elmondan�d, hol tal�lok valami ruh�t, ha m�r ilyen kedvesen levetk�ztett�l!

Sesshoumaru el�gedett pimasz vigyorra h�zta a sz�j�t, �s a szikr�z� szem� �leter�s n�re n�zett:

-                                  Semmi k�z�m, ahhoz hogy nincs rajtad ruha. A szerzetes visszak�rte a k�peny�t…

-                                  K�szi, most k�zelebb ker�ltem a megold�shoz. – ironiz�lt a l�ny

-                                  Mondjuk, n�zd meg a szekr�nyt. – j�tt a szint�n g�nyol�d� v�lasz.

-                                  De kipihente valaki mag�t! – grimaszolt Mido �s felt�rta a dupla t�lgyfa ajt�kat.

Odabent sok dolgot tal�lt. Egyik r�sz�ben pap�rokat, ecsetet, tust, n�h�ny k�nyvet. Alattuk p�r t�r �s a p�nc�lzat vagy kardok tiszt�t�s�hoz szolg�l� eszk�z�ket l�tott. A m�sik oldalon sz�pen �s rendszerezetten tiszta ruh�k voltak �sszehajtogatva. Legnagyobb b�nat�ra szemei csak f�rfi sz�m�ra viselhet� ruh�kat tal�lt, v�g�l hosszabb szeml�l�d�s ut�n megpillantott egy m�lyk�k anyagot, nagy piros �s s�rga halv�ny vir�gokkal. �gyesen kih�zta �s sz�thajtogatta.

�r�m�re, az val�ban n�i ruhadarab volt. Tartozott hozz� egy v�kony als�nem� is, Mido el�sz�r abba b�jt bele. V�g�l a kimon� ujjaiba dugta kezeit, �s k�rbecsavarta azt derek�n, majd �sszek�t�tte. A ruha csak a t�rd�ig �rt, ny�rias �s kellemes volt. El�gedett mosollyal arc�n fordult vissza a szellem fel�. Az m�g mindig ugyanabban a p�zban fekve �t figyelte. A l�ny egy eleg�ns pukedlit csin�lt, majd nevetve kit�ncolt a szob�b�l az aranyl� naps�t�sbe.

Odakint csak p�r pillanat volt k�rben�zni, ugyan is a vir�gkoszor�t fon� Rin hamar �szrevette. Vid�man kacagva futott fel a teraszra �s a l�ny nyak�ba ugrott. Mido felkapta a kisl�nyt, lel�pett a z�ld f�be, �s k�rbep�rgette. Mindketten gy�ngy�z�en kacagtak, majd elter�ltek a f�ben:

-                                  Annyira f�ltett�nk! – mosolygott Rin szel�den – Azt mondt�k s�lyos sebeid vannak, �s hogy nagyon vigy�znunk k�ne r�d…

-                                  Ne agg�dj Rin baba! Kutya bajom sincsen! �s �g�rem, mostant�l �jra sokat leszek veled! – hemperedett meg a vir�gokkal tark�tott f�ben Midayoi.

-                                  Az, j� lenne! N�zd mit k�sz�tettem neked! – emelte fel a kis feh�r vir�gokb�l �sszefont koszor�t Rin.

Mido fel�lt, lehajtotta fej�t �s engedte, hogy a l�nyka a f�z�rt a haj�ra rakja.

-                                  Na, milyen? – ford�totta jobbra, balra a fej�t Mido.

-                                  Nagyon sz�p. N�zd csin�ltam Sesshoumaru nagy�rnak �s Yakennek is! – emelte fel a k�t m�sik k�zelben pihen� koszor�t.

-                                  L�tom nagyon �gyesen, b�nsz a vir�gokkal. Igaz�n �gyes vagy! –p�ccintette meg j�t�kosan a kis l�ny orr�t Mido.

Rin kacagva csimpaszkodott a n� dereka k�r�, kis karjaival szorosan �t�lelve, barna f�rt�s fej�t a l�ny has�ra hajtva. Mido megsimogatta a csillog� milli� hajsz�lat, ami az �l�be omlott. Igaz�n boldog volt, lelke csordul�sig telet vid�ms�ggal.

A pagoda ajtaja fel�l mozg�st �szlelt �s oda n�zett. Sesshoumaru l�pett ki az ajt�n, abban a percben h�zta �ssze fels�test�n a feh�r piros mint�s haorit. Megk�t�tte �v�t, majd a f�ben mosolyg� l�ny fel� n�zett. Mido sz�v�t kit�rva mosolygott a f�rfira, f�l karj�val az �l�ben fekv� kisl�nyt �lelte mag�hoz. Haj�ban megb�jtak a kis feh�r vir�gok, mintha csak k�pletes gl�ria lebegett volna a feje f�l�tt. Igaz�n idillikus �s csal�dias k�pet ny�jtott a l�tv�ny.

A nagy szellem p�r pillanatig n�zte �ket, majd arc�ra �szinte �s gy�ny�r� mosoly �lt ki. A l�ny �gy �rezte, menten elolvad a fel� k�ld�tt gesztust�l. A f�rfi p�r pillanat m�lva elfordult, megindult a teraszon, majd bel�pett egy nyitott pap�r ajt�n. Midayoi k�sztet�st �rzett r� hogy k�vesse. Finoman megcsiklandozta Rin oldal�t, mire a kisl�ny nevetve fel�lt. Mido lassan felkelt, szokny�j�ba �s haj�ba belekapott a koraesti sz�l. Lass� t�ncol� l�p�sekkel indult a szellem ut�n.

A helys�g ahova bel�pett val�sz�n�leg a konyha lehetett. Egyik fala mellett hossz� polcsor �llt, rajta t�ny�rok �s ed�nyek. Egy nagy, alacsony asztal �llt szoba k�zep�n. Az egyik sarokban kis feh�rre meszelt kemence volt. A f�rfi egy cser�p kors�b�l vizet �nt�tt ki mag�nak, majd lassan, �lvezettel oltotta vele szomj�t.

- Nem vagy �hes? – fordult a l�ny fel� miut�n kiitta cs�sz�j�nek tartalm�t.

Mido b�logatott, mire a f�rfi az ajt�hoz l�pett:

-                                  Rin, keresd meg Jakent. – szolt a kisl�nynak.

Az boldogan b�lintott �s elszaladt a h�z m�sik oldala fel�. A szellem nem j�tt vissza az ajt�t�l, n�m�n merengve n�zte az al�buk� napsugarakat. Csak arra rezzent �ssze, hogy a l�ny m�g� s�t�lt �s h�tulr�l �tkarolta. Erre megfordult �s gyeng�den a n�re n�zett.

-                                  Sz�p a koszor�d…

-                                  K�sz�n�m. Rint�l kaptam.

-                                  �gyes gyerek. �s im�dja a vir�gokat.

-                                  Igen, szerintem is. – mosolygott b�josan a f�rfire a l�ny.

Ahogy a borosty�n szemekbe n�zett h�rtelen egy eml�kk�p villant a fej�ben. Egy eml�k, amit az Ill�zi�k Palot�j�ban szerzett. De ezt az egy k�pet t�bb is k�vette. Arc�ra ki�lt meglepetts�ge, amit Sesshoumaru is �szrevett.

-                                  J�l vagy? – k�rdezte mik�zben tekintet�t a zavaros csokol�d� barna szemekbe furata.

Midot Jaken mentette meg a magyar�zkod�st�l. A kis gn�m botj�ba kapaszkodva rohant be a konyh�ba, k�zben rik�csol� hangj�val �b�gatott:

-                                  Sesshoumaru nagy�r! Midayoi �rn�! H�t v�gre felkeltetek!

Kis p�runk sz�trebbent, �s a l�ny csak egy er�ltetett b�ztat�nak l�tsz� mosolyt k�ld�tt a szellemnek, annak jel��l, hogy minden rendben van vele. Sessh arc�r�l elt�nt a l�gys�g �s a szok�sos k�z�ny, t�vols�gtart� hideg bizalmatlans�g v�ltotta fel:

-                                  Hozz�l �telt Midonak. – j�tt a kim�rt utas�t�s.

Jaken �r�mmel meghajolt, majd gyorsan begy�jtotta a t�zet. Az f�l�tt egy t�l l�gott. Ahogy a meleg�t�s hat�s�ra �jra foly�konny� v�lt tartalma, �nycsikland� illatok kezdtek sz�ling�zni a helyis�gben.

�gy n�zett ki azok kijutottak a szabadba is, mert Rin is meg�rkezett hamarosan, hangosan szimatolva. A l�nyok asztalhoz �ltek, Jaken pedig el�j�k rakta a finom �telt. Hangtalanul ettek, �s repet�ztak is. A nap lassan lement, m�r csak alkonyati vil�gos dereng�s maradt ut�na. Mido megk�sz�nte �s megdics�rte az �telt, aminek Jaken rettent�en �r�lt. V�g�l megfogta a kis Rin kez�t, �s lefekv�shez k�s�rte. A l�ny teli pocakj�nak, �s az eg�sz napos vid�m j�t�kos futkos�snak h�la egyb�l nyugov�ra t�rt. Mido p�r perc m�lva visszat�rt, �s meg�llt, az alkonyod� erd�t szeml�lve.

K�r�l�tte nem mozdult semmi, fuvallatot sem �rzett b�r�n. Kicsit egyed�l akart maradni, �gy nem t�rt vissza a konyh�ba. Lassan lel�pett a f�be, vontatott l�p�sekkel elindult a vadvir�gos r�ten. M�r f�l�ton j�rhatott az erd� �s a h�z k�z�tti t�vols�gban, amikor v�gre meg�llt. Egy darabig n�m�n szeml�lte a t�jat, majd lehuppant a magas sz�r� n�v�nyek k�z�.

V�ratlanul t�rt fel mellkas�b�l a szomor� s�haj. Arc�ra b�nat �lt ki. Gondolkodni kezdett, mire elm�j�ben t�dulni kezdtek az eml�kek. Imm�r mindenre eml�kezett �s ez k�ts�gbe es�ssel t�lt�tte el. Keze akarata ellen�re has�ra v�ndorolt. Ahogy �szre vette mag�t �jra szomor�an fels�hajtott, majd h�trad�lt a puha f�ben, hab�r tenyer�t m�g mindig ugyan ott tartotta.

„Mindenre eml�kszem. Eml�kszem miket mondott Kaguya. Sesshoumaru r� fog k�rdezni. Nem most, tal�n nem is a napokban, elv�gre van benne tapintat. Annak a szem�t n�nek el�g egy�rtelm� utal�sai voltak, nem tudok kib�jni a v�lasz el�l. De akkor mit mondok? Elmondom neki, hogy nagyon �gy n�z ki, hogy teherbe estem? Hogy hamarosan t�rv�nytelen gyermeke fog sz�letni? Tal�n nem is akarn�… Ugyan m�r, hiszen szeret.” – Mido a fel bukkan� csillagokat b�multa. Azok egyre jobban sokasodtak a s�t�ted� �gbolton. – „De �n egy�ltal�n akarom-e ezt az eg�szet? Hiszen m�g csak 17 �ves vagyok. Uram isten! Mit mondok otthon anyunak! Tudom �, mit akarna, �s ez lenne a leg�sszer�bb. Ez a gyermek m�g nem sz�lethet meg!” - a gondolatra a l�ny kezei �k�lbe szorultak – „Nem azt k�ptelen lenn�k megtenni. De ez �gy nem j�. Nekem harcolnom kell. K�ldet�sem van, ami a saj�t �letemet is vesz�lyezteti. Sokkal �vatosabbnak kell lennem… Sesshoumaru nem tudhatja meg. Nem lehet! Eltiltana minden f�le harct�l! De nekem meg kell �ln�m Narakut, visszaszerezni azt az �tkozott gy�ngy�t, �s els� sorban seg�tenem kell Kikyoun! Amint lehet, meg kell keresnem Kagom�t.” – �jra az eget k�mlelte majd f�z�san megr�zk�dott. Pedig nem volt hideg, kellemes langy esti id� volt. Az ismeretlent�l val� f�lelem borzong�sa volt az, ami v�gig futott a test�n �s jegesen behatolt a lelk�be. – „Istenn�! �gy f�lek. �n m�g erre nem vagyok felk�sz�lve. Hiszen m�g f�lig gyerek vagyok. Tal�n m�g nem is biztos. Igaz t�bb mint egy hete meg kellett volna j�nnie… �s Kaguya is tudta. Hab�r lehet, hogy csak a f�lelmemet l�tta. Ebben lehet valami… �s m�g Sesshoumaru sem sz�lt semmit. Pedig neki igaz�n �szre kellett volna vennie! Mondjuk nem is nagyon volt id�nk besz�lgetni, tal�n ma este minden kider�l. De h�t ez sem biztos.” – �jabb m�ly s�haj hagyta el ajkait az este folyam�n m�r sokadik – „M�rt utas�tana vissza? Hiszen ha t�nyleg igaz is lenne �s egy piciny d�moni sz�v, dobog a sz�vem alatt, annak semmi nyoma sincs. A testem olyan, mint eddig. Ez sem j�. A legjobb az lenne, ha haza menn�k, �s orvoshoz forduln�k. De h�t azt nem tehetem. Honnan tudjam hogy egy apr� d�monocska ugyan �gy n�z-e ki magzatk�nt, mint egy �tlagos kisgyerek. M�g a v�g�n valami sz�rnyet titul�ln�nak bel�l�nk. Ez sem j�!” – A l�ny fej�ben l�zasan futkostak a gondolatok – „A teszttel szint �gy semmire sem menn�k. De, egy�ltal�n ha t�nyleg gyermeke v�rok az, mi lesz? Haland�, mint nagyanyja? Miko mint az anyja? D�mon, mint az apja? Elv�gre az, k�ts�gtelen hogy Sesshoumarut�l lehetek csak terhes. De ak�rhogy is n�zem. Ennek a gyermeknek ugyan olyan �let jutna oszt�lyr�sz�l, mint Inuyash�nak. �n nem tudn�k tisztav�r� ut�dot adni Sesshnek. � is csak egy korcs lenne, mint �n…” – Mido szeme elhom�lyosult, � fel�lt, hogy megt�r�lje vizesed� pill�it.

Hatalmas k�nnycsepp k�sz�lt kicseppeni a nedvesed� szemekb�l. Midayoi nem akart s�rni, de a tehetetlens�g �s k�ts�gbees�s �sszeszor�totta a lelk�t. Koncentr�lt: „Nem fogok s�rni. Nem hagyom el magam. Nem b�ghetek!” De m�r k�s� volt, az els� gy�m�nt f�ny� csepp �tj�ra indult, v�gigfutott a l�ny arc�n, le a sz�ja sz�l�n, majd a k�k kimon�ra cs�ppent, ami mag�ba sz�vta. �s �gy a t�bbi is, m�g nem Mido r�m�lten �sszer�ndult.