22. Ez az �n titkom marad…

Egy er�s k�z fogta meg a v�ll�t. A l�ny �szt�n�sen pr�b�lt kics�szni a gyeng�d szor�t�sb�l, �s f�lve tekintett h�tra. Sesshoumaru �llt m�g�tte, arc�n csod�lkoz�s t�kr�z�d�tt. Mido nem lep�d�tt meg azon, hogy nem vette �szre a szellem �rkez�s�t, hiszen Sessh ha akart oly halkan j�rt ak�r a fuvallat.

Az aranybarna szemekben �rtetlens�g csillogott majd leereszkedett a l�ny mell�. Mido p�r percig m�g n�zte a sz�p szab�lyos arcot, a csillagf�ny j�t�k�t az ez�st tincseken majd egyetlen egy gondolattal fej�ben a f�rfi karjaiba borult. „Nem tudhatod meg!” Sesshoumaru v�delmez�en, er�teljesen, m�g is gyeng�den szor�totta mag�hoz a szeretett n�t.

Midayoi m�lyen mag�ba sz�vta a f�rfi illat�t, mik�zben arc�t a finom anyag� kimon�hoz nyomta. Lelke b�k�lni kezdett k�nnyei is abba maradtak. Nagyon hossz� percekig �ltek �gy a hull�mz� zsenge f�ben. V�g�l a f�rfi t�rte meg a be�ll� csendet:

-          M�rt s�rsz? – k�rdezte.

-          Azt hiszem az ut�lagos stressz. P�r dologra eml�kszem �s azok sz�rny�ek voltak. T�nyleg d�monn� v�ltoztam?

-          Igen. De felesleges ezen em�sztened magad.

-          Nem. Tudom, hogy valamire eml�keznem k�ne, amit elfelejtettem. �s ez �gy rossz. – „Az amn�zia-sz�nlel�s az egyetlen megold�s! �gy tal�n meg tudom � mit gondol!”

-          Nem biztos. Sok �rthetetlen dolog t�rt�nt az nap. Tal�n jobb lenne, ha nem foglalkozn�l ilyenekkel. Megt�rt�nt �s elm�lt.

-          De �n tudni akarok mindent! Nem tudhatod, milyen sz�rny� az amikor valamir�l fogalmad sincsen, pedig r�szese volt�l mindennek. – h�borgott a l�ny.

-          Hidd el, tudom. – j�tt az enyh�n csal�dott, kiss� szomor� v�lasz.

-          Mire gondolsz, Sesshoumaru? – k�rdezte Mido, mik�zben a gyomra �sszer�ndult.

Tudta mire akart utalni a d�mon.

-          Nem akarlak ezzel ideges�teni. – fordult el a szellem �s az �lel�s megszakadt.

-          Tudni akarom! – suttogta rekedten a l�ny.

„Most vagy soha!” – gondolta. Most megtudja mire j�tt r� eddig a f�rfi. �s hogy van-e �rtelme tagadni.

-          Kaguya mondott p�r dolgot.

-          Miket? –kapott a v�lasz ut�n Mido.

-          Sok mindent. T�bbek k�zt, hogy van valami titkod. Ezzel zsarolt meg. �n nem akarom firtatni, a te dolgod csak…

-          Sessh, nekem nincsenek titkaim! – v�gott meglepett arcot a l�ny.

-          Akkor �gy t�nt vannak.

P�r perces n�ma csend �llt be a besz�lget�sbe.

-          Sajn�lom. Nem eml�kszem. – r�zta meg f�rtjeit a l�ny.

-          Pedig amikor azt hitted, hogy Kaguya v�gez veled akkor is el akartad mondani. Csak �n nem engedtem.

-          B�nod? – k�rdezte �jabb sz�net ut�n Mido.

-          Tal�n. �s m�g valami volt. Mi volt az, hogy att�l rettegsz a legjobban, akit a legjobban szeretsz? – tette fel habozva k�rd�st a d�mon.

-          Azt hiszem egy�rtelm�. – k�h�cselt p�rat a n� – T�ged szeretlek a legjobban. �s az�rt t�led f�lek a legjobban, mert te lenn�l az egyetlen, aki �ssze tud t�rni. De azt hiszem ezt m�r tapasztaltuk…

-          �gy �rted, hogy a csal�d�st�l f�lsz?

-          Valahogy �gy. Meg jobb�ra a j�v�t�l, ami m�r teljesen bizonytalann� v�lt melletted. - s�hajtott nagyot a l�ny.

-          Hogy �rted? – k�rdezett vissza meg�tk�zve a f�rfi.

-          Tudod nagyon j�l. A Nyugat miatt. Mi tal�n soha nem lehet�nk m�r egy�tt. De err�l nem akarok besz�lni… Csak f�lek, hogy egyszer te is r�j�ssz erre, �s keresel magadnak valaki m�st… - Midayoi hangja az utols� szavakra m�r csak gyenge suttog�s volt.

-          Azt hiszem err�l m�r besz�lt�nk. Ez bolonds�g! Rajtad k�v�l nekem senki m�s nem kell! – h�zta er�teljesen mag�hoz a l�nyt Sesshoumaru, mint egy bizony�t�k k�pen.

-          M�g mindig nem �rted! Nem lehetek a t�rv�nyes feles�ged, �s nem tudok neked �r�k�st sz�lni! Azt ne mond, hogy dinasztia ut�dk�nt nem �rzed ennek a s�ly�t? Most nem zavar, de mi lesz �vek m�lva? Ha te is r�j�ssz? Vagy mi lesz ha… - a mondatok indulatosak �s kicsit durv�k is voltak, �m ahogy az utols�hoz �rt Mido elharapta a v�g�t, s kir�ntotta test�t az �lel�sb�l �s elford�totta a fej�t. „A fene! Pont bele tarf�ltam!”

Sesshoumaru cseppet sem gyeng�den elkapta a l�ny karj�t majd m�sik kez�vel megragadta az �ll�t, �s er�vel k�nyszer�ttette, hogy �jra �t n�zze:

-          Vagy mi lesz ha…? – k�rdezte fesz�lt hangon.

-          Hagyj�l! – r�ntotta el mag�t �jra a l�ny.

-          Mido! - a f�rfi elkapta a t�vozni k�sz�l� l�ny csukl�j�t, �s visszar�ntotta.

-          Sesshoumaru eressz el! – szikr�ztak a l�ny szemei.

-          Ilyet soha ne k�rj t�lem… - v�laszolta f�rfi.

Szem�ben f�lelmetes vad t�z lobogott, Mido m�g sem tudott megretteni. �llta a par�zsl� tekintetet, de nem akart megsz�lalni.

-          Mond ki! – j�tt a visszafogott utas�t�s, �m a hangon �rz�d�tt az elfojtott indulatok tenger�nek hull�mz�sa.

El sem tudta d�nteni, hogy a mondat tartalma, a hangnem, vagy a pimaszs�ga v�ltott ki ily hevesen tombol� �rz�seket a szellemb�l.

-          Nem! Hagyj�l! – tiltakozott tov�bb a l�ny.

A d�mon m�r nem sz�lt t�bbet, mag�hoz r�ntotta a tehetetlen n�t, centikr�l n�zett a d�bbent barna szemekbe. Nem besz�lt, �m szemei mes�ltek helyette is. Midot provok�lta ez az �rz�s, karja is zsibbadni kezdet. Megr�ntotta h�tha ett�l szabadul. De csak m�g er�sebb szor�t�sban r�szes�l. Elpattant n�la a h�r…

- H�t legyen… Vagy mi lesz, ha t�rt�nik valami nem sz�m�tott esem�ny? Mi van, ha teherbe esek t�led? Mert tudod ez is benne van a pakliban! Sz�l�k neked egy hanyout? K�pes lenn�l valaha is szeretni a f�lv�r fiadat? Vagy �gy j�rna, mint az �cs�d? Kitasz�tott lenne? Az emberek g�nyoln�k, a d�monok megvetn�k? Nem n�zel el�re Sesshoumaru! A m�nak akarsz �lni, mik�zben a m�ltat �ld�z�d! Milyen �let ez? Akkor ezt mond meg! – Midayoi szab�lyosan ord�tani kezdett, mire a f�kon �jszak�z� madarak ijedten rebbentek fel.

A f�rfi aur�ja egy pillanatra v�r�sen fellobbant. A l�ny most igaz�b�l megr�m�lt. Nem hitte, hogy ennyire ki tudja hozni a nyugodt �s megfontolt Sesshoumarut a b�ket�r�sb�l. Egy pillanatra val�ban azt hitte, hogy a szellem b�ntani fogja. De ez persze nem k�vetkezett be. Pillantok m�lva m�r csak az aranys�rga szemek sz�rtak szikr�t fel�je. Karja m�r elzsibbadt, k�ptelen volt megmozdulni. Amikor is v�ratlanul a f�rfi mozdult meg.

A l�ny �sszer�ndult, �jra azt hitte, megkapja b�ntet�s�t ez�rt a szemtelens�g�rt. �m nem ez t�rt�nt. Minden el�zetes el�jel n�lk�l, Sessh k�nnyed mozdulattal, nem t�l er�sen de hat�rozott a f�ldh�z szor�totta a l�nyt. Mido nem tudott mit tenni, h�rtelen �rte a t�mad�s �s sokkal gyeng�bb is volt. P�r pillanatig f�lelemt�l csillog� szemeivel a szellemet n�zte. Sesshoumaru �gy �rezte, megr�szeg�l ett�l az �rz�st�l. Midayoi most val�ban f�lt t�le. �rezte az illat�n, ahogy a retteg�s a zsigereiben bujk�l. Tiszt�n �rezte, ahogy a n� �sszer�ndul iszony�ban. M�mor�t�an r�gen tapasztalt ilyent; egy haland� f�lelm�t. P�r pillanatig alig b�rt a lelk�b�l el�l t�r� vad d�monnal, v�g�l, hogy csillap�tsa indulatait, olyant tett, ami cseppet sem volt mondhat� b�ntet�snek. Az � szemsz�g�b�l… Hab�r a l�ny igen k�nyelmetlen�l �rezte mag�t…

Vadul �s k�m�letlen�l megcs�kolta a n�t. Ez most nem volt szerelmes cs�k, nem volt l�gy vagy gyeng�d. Szenved�lyek �s �rz�sek d�ltak m�g�tte. Test�t er�sen a l�ny�hoz pr�selte, hogy egy centit se tudjon mozdulni. A n� mind k�t karj�t a f�ldh�z szor�totta, s�ly�val r�nehezedett, �ppen hogy csak t�maszkodott valamennyit t�rdein. K�m�letlen�l f�rta �t nyelv�t a n� sz�j�ba, �s ott er�teljes cs�kokra k�nyszer�ttette azt. �rezte, hogy Mido ellen�llni pr�b�l, de nem hagyta abba.

Midayoi olyan k�nt �rzett az els� percben, amihez k�pest Kaguya var�zslatai gyerekj�t�kok voltak. Sesshoumaru nem volt vele egy hangy�nyit sem gyeng�d. Kimutatta mennyivel is er�sebb n�la. Megmutatta, hogy itt az � szava a d�nt�, �s egy gyenge n�nek es�lye sincsen ellene. Legal�bb is a l�ny nagyon �gy �rezte. A legsz�rny�bb f�lelem f�szkelte be mag�t a fej�n, �m k�ptelen volt gondolkodni. Az er�szakos cs�kok megakad�lyozt�k ebben.

�rezte, ahogy karjain a szor�t�s enyh�l v�g�l a f�rfi egyik keze elengedte, �s a l�ny szokny�ja al� ny�lt. Mido megr�ndult, annyira hogy azt lehetetlen volt nem �szre venni. A d�mon keze felfutott eg�szen az als�ruh�kig, majd lassan kiss� remeg� k�zzel k�jesen v�gig sim�totta a b�rsonyos b�r. 

Ez a kis remeg�s mindent el�rult a l�nynak. Egy feld�h�d�tt vad youkai keze hogy tud v�gyt�l vagy gyeng�ds�gt�l remegni? Teljesen f�lre �rtett mindent. P�r percig m�g nyitott szemmel t�rte a k�vetel�z� cs�kokat, majd v�ratlanul viszonozta azt, s egyben test�t megfesz�tve nyomta altest�t a f�rfi cs�p�j�hez. Sessh k�t cs�k k�z�tt felny�g�tt meglepet�s�ben. De azt�n imm�r az � sz�j�ba keresett utat egy er�szakos, szenved�lyes nyelv.

Teljesen egym�sba gabalyodtak, k�ptelenek voltak befejezni, amit elkezdtek, de tov�bb sem jutottak. Valami ismeretlen, l�thatatlan akad�ly megg�tolta a szellemet, abban hogy tov�bb menjen. Mikor m�r mindketten alig kaptak leveg�t, lihegve, vonakodva de sz�tv�lasztott�k ajkaikat, de m�st nem mozdultak. Egym�s szem�be n�ztek, szapor�n mozg� mellkassal. V�g�l is rekedten Mido t�rte m�g a csendet:

-          V�laszolj! Tudnom kell!

-          Azt hiszem igazad, van meg tanultam �gy �lni, mint a haland�k. Csak a m�nak. �s ez miattad van! M�r annyira nem �rdekel a rangom. Nem �rdekel, ha a fiam olyan lenne, mint Inuyasha. Mert � is er�s! Ak�rmennyire gy�l�l�m is, de akkor is be kell l�tnom, hogy ak�r vet�lyt�rsam is lehetne. �s csak az sz�m�tana, hogy te legy�l a gyermekem anyja. Nem �rdekelnek m�r a t�rv�nyek, az asszonyom leszel, b�rmi �ron! �s ha becs�szna egy ilyen nem v�rt esem�ny – a szellem l�that�an kereste a szavakat – azt hiszem �n, lenn�k a legboldogabb f�rfi a vil�gon!

Mido szemei �jra hom�lyosulni kezdtek, k�ptelen volt pislogni vagy csak kiengedni bent rekedt l�legzet�t. Nem akart hinni a f�l�nek, �s azt hitte, �lmodik. A boldogs�g eluralkodott a test�n �s lelk�n, az el�djei �ltal kitaposott �sv�nyen �jabb k�nny gurult le. De ez most �des volt �s becses. A boldogs�g m�mor�t� anyja sz�lte meg.

V�g�l a l�ny mind k�t kez�t a d�mon nyaka k�r� kulcsolta, �s szorosan hozz� b�jt. Sessh �vatosan a h�t�ra fordult, Mido fordult vele, arc�t a f�rfi nyak�hoz nyomta, k�nnye patakokban folytak �s teljes erej�b�l �lelte a szellemet. Hossz� percek m�lva az egyetlen sz�, amit k�pes volt mondani az a h�la hangja volt:

-          Arigatou gozai mas! – suttogta, imm�r sz�raz szemekkel.

-          Ink�bb �n k�sz�n�m. Azt hogy k�pes vagy szeretni…

Tal�n �r�kig fek�dtek �gy a kellemes meleg �jszak�ban, egym�s karjaiban, boldogan �s harm�ni�ban. Nem besz�ltek, csak n�zt�k a csillagokat, �s �r�ltek, hogy a m�sikkal lehetnek. Ez jelentette mindkettej�knek a teljes vil�got. Odabent Rin �s Jaken m�lyen aludt, �s m�r Aun is h�zta a s�rk�nyb�rt. Mido fej�t az er�s mellkasra hajtotta, mik�zben ujjaival az ing anyag�t babr�lta. Olyan j� volt �gy fek�dni. �rezni a d�mon er�s �lel� karj�t a h�t�n. Ahogy tudatos�tja benne, hogy csak az �v�, senki m�s�, �s megv�di. Mindent�l. Ha tehett�k volna mindketten, meg�ll�tott�k volna most az id�t.

�s ha meg nem is �llt a kedv�k�rt, �gy l�tszott hossz�ra akarja ny�jtani ezt az �jszak�t. Hiszen m�g csak �jf�lt sem �rte el, lass� volt, mintha a h�rtelen j�tt meleg �t is elb�d�totta volna. Kicsit le�lt pihent, mik�zben a m�sodpercek ugyan ott kattogtak. De az�rt m�g is csak fordulni l�tszottak a csillagok.

Sessh er�sen �lelte mag�hoz a l�ny, orr�t mind untalanul megcsapta annak �des m�g is k�l�n�s illata. K�r�l lengte, megcir�gatta, elb�d�totta. Valahogy minden porcik�ja arra v�gyott, hogy �t�lelje a n�t, hogy �vja, vigy�zzon r�. �gy �rezte, mindenn�l dr�g�bb kincset tart a karjaiban, t�r�keny �s �rt�kes felbesz�lhetetlen dolgot. Ez az illat szakadatlanul azt s�gta neki, hogy imm�r �r�kre �s v�g�rv�nyesen hozz� tartozik ez a haland�, mag��v� tette �s m�r senki m�s� nem lehet. Nincsen olyan esem�ny, ami k�pes lenne elszak�tani a kett�j�k k�zti k�tel�ket. De m�g is mif�le k�tel�ket? Elm�j�ben mind untalanul ott zakatolt a k�l�n�s k�rd�s, vajon m�rt �rzi mind ezt? Mit jelent ez az eg�sz? Mi t�rt�nt?

Mido mintha elszendergett volna egy kicsit, �m ez nem volt alv�snak nevezhet�. �ber �lmodoz�s volt csup�n, amit az �r�m �s f�lelem k�l�n�s egyvelege v�ltott ki bel�le. Arra t�rt vissza csak a val�s vil�gba, hogy valami megv�ltozott. P�r percig csendesen n�zel�d�tt �s f�lelt. Azt�n, mintha csak meghallotta volna a f�rfi gondolatait. Megmozdult, kiss� fel�lt �s Sesshoumaru arc�t kezdte f�rk�szni.

-          Mi baj? – k�rdezte �vatosan.

-          Semmi k�l�n�s. – j�tt a terel� v�lasz, �s a szellem �vatosan fel�lt, erre a l�ny is k�nytelen volt.

-          L�tom rajtad, hogy valami nem tetszik.

-          Nem, az hogy nem tetszik…

-          Akkor?

A f�rfi p�r percig merengve a csillagokat n�zte. Tal�n a v�laszon gondolkodott.

- Azt hiszem, megv�ltozt�l. Nem tudom mi t�rt�nt veled, de tiszt�n �rzem.

- Mib�l gondolod? – k�rdezte Mido, �s b�r mennyire k�zd�tt ellene elpirult.

- Az illatod. Megv�ltozott.

Hossz� csend maradt a szellem hangja ut�n, Midayoi igaz�n nem tudta eld�nteni mit tudna most mondani. De valahogyan terelnie kellett, mindenk�ppen.

-          �rtem. H�t nem tudom. �n nem vettem �szre semmit sem. – cs�v�lta meg a fej�t sajn�lkozva a l�ny.

-          Lehet. M�g is olyan furcsa gondolatok f�szkelik be magukat a fejembe a k�zeledbe.

-          H�t �n err�l nem tehetek. M�rt mire gondolsz? – k�rdezte l�tsz�lagos k�z�mb�ss�ggel, hab�r �gve v�rta a v�laszt.

-          Olyan dolgokra, amikre m�g soha �letembe… - a szellem l�that�an zavartan kereste a megfelel� szavakat, amik csak sok�ra akadtak nyelv�re, �s m�g t�bb id� kellett hozz� hogy kimondat�sra ker�ljenek - �gy �rzem, hogy elszak�thatatlanul hozz�m tartozol… Valahogy azt �rzem, hogy mindenn�l jobban kell vigy�znom r�d… Hogy felel�ss�ggel tartozok �rted… �s ezek olyan idegen �rz�sek…

Sok�ig csendben �ltek egym�s mellett. A f�rfi a tejutat f�rk�szte az �gen, Mido el�re d�lt, felh�zta t�rdeit �s �tkulcsolta �ket. N�m�n gondolataiba mer�lve hajtotta fej�t oldalra, �s k�zben a f�sz�lakat n�zte. „Sz�val meg�rezte. K�ts�gtelen! �n tudom mit �rez, de h�t hogy mondjam meg neki? Nem lehet, m�g nem. Szeg�nyk�m, h�t persze, hogy idegen m�g neki, az apai �szt�n…”

-          Nem tudom, mi lehet ez… Csak egy �tletem van, ami kapcsol�dhat ehhez – sz�lalt meg a l�ny – Midoriko visszav�ltozatott haland�v�. De tiszt�n eml�kszem, hogy mondta a feh�r f�nyben, hogy most egy ideig k�ptelen leszek d�moni er�ket megmozgatni. Lehet, hogy ak�r �r�kre ebben a testben ragadok. Ezen � sem tud v�ltoztatni, �gyhogy legyek �vatos, �s soha ne eresszem le a v�delmem. �s fejlesszem az er�m az, az egyetlen es�lyem a t�l�l�sre.

-          Lehet, hogy ezt �rzem. Tal�n ett�l m�sabb az illatod. Ett�l van bennem a tudat, hogy megv�djelek… hab�r ez felesleges… Am�gy is megtenn�m…

Mido sz�v�ben �jabb hatalmas dobban�sokat v�ltottak ki ezek a szavak. Ennyi sz�pet m�g nem hallott egy �jszaka alatt. Ha nem sz�m�tjuk bele azokat a pajz�n v�gyt�l f�t�tt mondatokat, amiket az egy�tt t�lt�tt �jeken a f�rfi a f�l�be suttogott remeg� hangon. De h�t, azok hogy �rn�nek fel a lelki gy�ny�r ilyes fajta megnyilv�nul�s�hoz. Sok�ig csendben �ltek. �gy n�zett ki Sessh v�gre lez�rtnak tekinti a t�m�t, �m a l�ny folyamatosan �gy �rezte valahogy bizony�tania, kell, hogy vele minden rendben van. Mivel semmi �pk�zl�b �tlete sem t�madt, ez�rt ink�bb arra gondolt, min�l el�bb el kell terelnie m�g ennek a besz�lget�snek az eml�k�t is.

-          Sessh…

-          H�m?

-          Am�gy hol vagyunk? – tette fel az els� esz�be jut� k�rd�st.

-          Az egyik birtokomon. �tmeneti sz�ll�shelynek szoktuk haszn�lni m�g r�gebben ap�mmal.

-          Nagyon sz�p!

-          Az. �n is szeretem.

A szellem nem n�zett a l�nyra besz�d k�zben, �gy l�tszott nagyon belemer�lt az �gbolt tanulm�nyoz�s�ba.

- Szokatlanul meleg id� van, nem? Legal�bb is nekem igen melegem van…

- Nem t�nt fel. �n tal�n egy kicsit f�zok is. Val�sz�n�leg csak az�rt, mert nincs rajtam a p�nc�l. Azt�n m�r hozz� szoktam.

- Huh, h�t nekem t�nyleg nagyon melegem van. Legal�bb f�jhatna a sz�l.

- Sz�lj Kagur�nak. Ha j�l tudom, eg�szen �sszemelegedtetek. – v�laszolt a d�mon, kicsit cukkol� hangon.

- De vicces vagy. Csak seg�tett�nk egym�snak. Am�gy meg nem volt humoros.

- Lehet. Pedig f�l �ve ki akartad csin�lni csak, mert l�tt�l minket besz�lgetni.

- Romantikusan a holdf�nyben a ropog� friss havon… - ironiz�lt k�zbe g�nyosan a n�.

- Te sem vagy humorosabb! – h�zta el s�rt�d�tten a sz�j�t a szellem, �s t�ntet�leg elfordult.

Mido lassan felt�rdelt, h�tulr�l szerelme v�ll�ra d�lt. Kezeit �tcs�sztatta a f�rfi karjai alatt, �s �t�lelte. J�l es� bizserg�ssel t�lt�tte el, ahogy ujjai a kidolgozott kem�ny hasfalhoz �rtek az ingen kereszt�l. J�t�kosan megcsiklandozta azt, �s legnagyobb meglepet�s�re a szellem megr�ndult. Nagy szemeket meresztve �jra megism�telte a kapar�sz�s szer� csiklandoz�st, az eredm�ny ugyan az volt, de most m�r Sessh is meglepetten pislogott h�tra.

-          Te csikland�s vagy? – k�rdezte bujk�l� vigyorral Mido.

-          H�t nem tudtam r�la…

-          Pedig – Mido �jra a f�rfi has�t csikizte meg, erre a d�mon �jra megr�ndult – nagyon �gy n�z ki! – vis�totta �r�mmel a l�ny.

-          Neked ebben mi a j�? – n�zett a n�re kiss� zavarta a d�mon.

-          H�t ez! – Mido minden el�jel n�lk�l Sesshoumarura vetette mag�t, mik�zben f�rge kis kezei a d�mon oldal�t �s has�t ingerelt�k. 

Sessh h�tra v�g�dott a f�ben, �s menek�lni pr�b�lt. K�zben nevet�s akart el�t�rni ajkair�l. A l�ny nem hagyta mag�t egy k�nl�d� vigyort ki akart k�nyszer�teni. Azt�n v�g�l az lett a v�ge hogy a f�rfi nemes egyszer�s�ggel felhagyott a tiltakoz�ssal, nyugodtan elter�lt a f�v�n �s az eget n�zte. Arc�ra egyetlen �rzelem sem �lt ki, �s test�n is uralkodni tudott. �jra felvette a j�l ismert �rz�ketlen �lc�t, a k�kem�ny s�rga szemekb�l �jra parancsol� tekint�ly sug�rzott.

- Ez nem igazs�g! – s�rt fel k�pletesen a l�ny – Csalsz!

- �n ugyan nem…

- Hol a fen�be tanult�l meg �gy viselkedni. Ilyen nem l�tezik. Mint egy j�gcsap.

- K�sz, b�knak veszem. Am�gy meg csak �nuralom k�rd�se.

-          H�t te tudod – a l�ny lem�szott a szellemr�l s a sz�ks�gesn�l j�val meszebb �lt le a f�ben, majd az �g fel� ford�totta tekintet�t.

 Sessh k�vette a p�ld�j�t, mindketten a csillagokat n�zt�k.

A n�ma szeml�l�d�snek el�sz�r a l�ny vetett v�ged. Kiss� felemelkedett, hogy k�nyelmesebben tudjon le�lni a csiklandoz� hossz� f�be. V�ll�r�l a h�rtelen mozdulatt�l lecs�szott a k�k anyag. Mereng�en az ellenkez� ir�nyba hajtotta a fej�t, hagyta, hogy a lassan felt�mad� �jjeli szell� megcir�gassa b�r�t, �s hajsz�lait egyes�vel, mag�val ragadja, majd eldobja.

Sesshoumaru egy hang n�lk�l n�zte az el�tte p�r l�p�sre a f�ben �l� t�r�keny alakot. M�g miel�tt agya utas�t�st k�ld�tt volna a l�bainak, azok magukt�l megmozdultak �s vitt�k �t k�zelebb a n�h�z. Mire �szbe kapott m�r kiss� m�g�tte �lt a f�ben. Szemei �rdekl�dve figyelt�k a sz�l j�t�k�t a s�t�t hajsz�lakkal, m�g nem Midayoi k�nnyed s�hajjal k�s�rve h�tra nem d�lt. Tark�j�t a f�rfi bal v�ll�ra hajtotta, de az�rt egyik kez�vel t�maszkodott a f�ben. Gondolta hogy a f�lre cs�szott ruhadarab m�st is l�tni enged de, valahogy �lvezte, ahogy bele kezd ebbe a macska-eg�r j�t�kba. El nem tudta k�pzelni mi viszi erre, elv�gre egy v�rand�s n�nek nem azon kellett volna t�prengenie egy csillagf�nyes est�n, hogy hogyan cs�b�tsa el kedves�t. De h�t m�r megint olyan sok id� eltelt. Lassan k�t hete voltak utolj�ra egy�tt, m�g a Cseresznye vir�g �nnep�n. Ott a t� partj�n. El�tte meg majdnem egy h�napja a kast�lyban. Az el�tt meg? M�r nem is eml�kezett. Tal�n janu�rban. Vagy akkor sem.

Megremegett, amikor meg�rezte v�ll�n a bizserget� �rz�st. Finom ujjak �vatosan kih�zt�k a hajsz�lakat a nyak�b�l, �s a m�sik oldalra t�rt�k. Mido k�nnyed sz�vb�l j�v� �des s�hajjal fesz�tette h�tra fej�t, gerince megr�ndult. M�r �rezte a forr� leheletet a nyak�n, amikor is egy furcsa k�rd�s �t�tte fel fej�t elm�j�ben.

-          Sesshoumaru. Elmes�ln�d, hogyan ker�lt�nk ide? �s hogy mit sz�nd�kozol tenni ezut�n?

-          El�g hossz� lenne! – v�laszolta a szellem nem t�l sokat foglalkozva a k�r�ssel.

Esze �g�ban sem volt most t�rt�neteket mes�lni. Ha m�r ez a bolond l�ny ilyen sokat hisz mag�r�l, kapja meg a mag��t, ne higgye azt hogy b�ntetlen�l sz�rakozhat a nagy Sesshoumaruval. Gyeng�den �t�lelte a n� derek�t.

-          K�rlek, szeretn�m tudni. Mert nekem is dolgaim lenn�nek! – j�tt a hidegv�zk�nt a sz�raz t�rgyilagos hang.

-          H�t j�. A t�kr�n kereszt�l jutottunk ki. Ott besz�ltem az �cs�mmel, megegyezt�nk, hogy a v�ltozatoss�g kedv��rt nem harcolunk. Azt mondta, visszamennek a v�nasszony faluj�ba. Meg az a Kagome k�rte, hogy mondjam meg, hogy ott v�r r�d. Azt�n a szerzetes miel�tt indultunk volna finoman visszak�rte a k�peny�t. �n betakartalak a pr�mmel, �s ide rep�ltem. Megj�tt�nk. T�ged lefektettelek. K�t napig aludt�l. �n tegnap d�lben mentem be mell�d. Addig m�g a dolgaimat kellett int�znem. A j�v� nyilv�nval�. �ld�zz�k Narakut. – dar�lta le egy leveg�re a szellem.

-          �rtem. Akkor most elmondan�m az �n terveim! – kezdte r�vetegen a l�ny, k�zben jobb k�zzel h�tra ny�lt �s j�t�kosan megcir�gatta a szellem arc�t.

-          Nem lehetne k�s�bbre halasztani? – s�hajtott nagyot a f�rfi az �des �rint�s elm�lt�val.

-          Mindennek elj�n az ideje Sessh.

-          �s ezt pont nekem akarod r�szletezni? 500 �v ut�n?

-          Akkor meg igaz�n lehetn�l t�relmesebb!

-          Eddig mindig az voltam… Meg am�gy is te kezdted! Mint mindig! – �lelte �t imm�r mindk�t karj�val a v�kony derekat a szellem.

-          Na! V�rj m�r! Csak azt akarom mondani, hogy nekem meg kellene keresnem Kagom�t �s Kikyout. Tudod Kikyou �l �s nagyon rossz �llapotban van. Csak Kagome tud seg�teni rajta. Ut�na el kell mennem Kalde any�hoz, tanulnom kell, mert ki tudja meddig ebben a testben, fogok l�tezni, �s meg kell v�denem magam. S�t lehet, hogy �gy kell legy�zn�m Narakut. R�ad�sul k�ne valami rendes fegyverkov�csot is keresnem. Tudom�som van egy m�dszerr�l, amivel a nyilaim meger�s�thetem.

-          Tudom. – j�tt a t�m�r v�lasz.

-          Tess�k?

-          A t�l elm�lt�val Kikyou-san t�bbsz�r is j�rt n�lam. L�ttam hogy s�lyosan s�r�lt, ez�rt v�delmet adtam neki a Nyugat hat�rain bel�l. Ott nem �rheti el m�g Naraku sem egy k�nnyen…

-          �s nem is sz�lt�l? Tudod h�nyszor t�rdeltem zokogva a s�rj�n�l? Hogy lehetsz ilyen sz�vtelen?- Mido d�h�sen pillantott h�tra a f�rfire.

-          Hagyd. � k�rte. Tulajdonk�ppen h�l�s vagyok neki. Ha � nincs tal�n sosem lettem, volna k�pes elmondani neked, hogy szeretlek. �s neked is sokat jelent, feln�zel, r� ezt m�r l�ttam. Ha elj�n az ideje, elmehetsz hozz�.

-          �rtem. De az�rt nem kell kioktatnod. Nos akkor l�tom, megegyezt�nk.

-          Nem �ppen. – v�laszolta a d�mon, de aranyak�rt sem engedte volna el a l�nyt besz�d k�zben, ig�zve figyelte az elcs�szott ruha al�l ki-kilibben� b�jakat – Totosaihoz elviszlek, er�s�tsd meg a nyilaid. Tanulhatsz Kald�n�l is. De addig nem harcolsz, am�g vissza nem nyered az er�d!

-          Ezt nem te fogod megszabni! – h�borodott fel Mido.

-          De. �ppen �n. – z�rta le a vit�t a f�rfi.

Hogy a l�nynak ne legyen ideje �jabb �rveket keresni, �s �jabb hosszadalmas vit�t kezdem�nyeznie, l�gyan sz�th�zta a ruha meglaz�tott fels� r�sz�t mik�zben a n� nyak�ba cs�kolt. Az eg�sz besz�lget�s alatt �rezte a v�gyat a l�ny ir�nt, �m tudta, addig nem kap a beteljes�l�s �des gy�m�lcs�b�l, am�g Midayoi faggat�zni akar. De most m�r � sem tiltakozott, csak a lelke h�borgott egy cs�ppet. Kiss� viszolygott a gondolatt�l, hogy � �ppens�ggel �gy, itt �s most... �m az �sz szav�t hamar elhallgatatta a felt�r� testi v�gy l�ktet� akarata.