23. L�nyk�r�s

*Utols� Yum�vel k�z�sen �rt fejezet�nk, innen m�r csak egyed�l folytatom… ha megsz�ll engem h�n szeretett ihlet�sem…*

A v�zes�s halkan csobogott al� a szikl�kr�l. L�gyan muzsik�lva, permet�t sz�tsz�rva a leveg�ben. A hajnal m�g ugyan csak �rkez�ben volt, a madarak m�r �bredeztek. Csicseregve, �lmatagon csipogva, vagy hajnali sz�l�bajnokk�nt dalolva k�sz�nt�tt�k a reggelt. A v�zes�s melletti puha z�ld p�zsiton k�t alak fek�dt. Test�ket takarta a p�ra, a hom�lyban nem l�tszott sok bel�l�k. A lassan elb�v� csillagok alatt m�lyen egym�s szem�be n�zve pihentek.

Nem aludtak az �jszaka folyam�n egy szemhuny�snyit sem. De nem voltak �lmosak, csak j�les�en f�radtak. Az el�z� napokban rengeteget pihentek, ezt az �jszak�t m�snak szentelt�k. Itt h�bor�tatlanul lehettek egym�ssal, ezekben a visz�lykod� h�bor�s �vekben.

Sesshoumaru m�g mindig a l�ny f�l�tt fek�dt. K�ny�k�re t�maszkodott, fej�t kiss� oldalra billentve n�zett a n� szem�be. Mido �rezte, ahogy a test�n lassan kih�lnek a verejt�kcseppek. � is kedvese tekintet�be mer�lve v�rta a reggelt.

A hajnal nem k�rettette sok�ig mag�t. A keleti l�t�hat�r v�r�ses narancssz�nben f�nyesedni kezdett. A f�rfi kiss� lejjebb cs�szott, f�lig le a l�nyr�l majd fej�t annak mellei k�z�tt a dobog� sz�v f�l� helyezte. Mido �lmodozva sim�totta v�gig a test�re oml� ez�st sz�lakat.

Azt hitte �lmodik, s m�r b�nk�dott is az �bred�s miatt. T�l sz�p volt minden, ink�bb �lomba, mint val�s�gba ill�. �m ak�r ill�zi� ak�r �br�nd, nem tudta felejteni a p�r perce ejtett t�zesen izz� szavakat, melyek m�g� a k�j halk elf�j� s�hajai festettek z�ng�t. Nagy leveg�t vett majd hosszan bent tartotta. Sok�ra f�jta ki csak, �s ugyan abban a pillanatban lehunyta a szem�t. Visszagondolt az elm�lt var�zslatos �jszak�ra…

*eml�kez�s*

*Utols� hentai r�sz Yum�t�l, melyet ugyan sajnos nem tudott befejezni, de rem�lem �lvezhet� lesz �gy is, hogy �n �rtam meg az utols� bekezd�seket. Ezt a fejezetet neki aj�nlom…*

Sesshoumaru sok�ig nem tett m�st csak a fedetlen karcs� h�tat simogatta, �s a l�ny nyak�t j�rta v�gig cs�kjaival. V�g�l kezei el�bbre t�rtek, a l�ny has�t�l felfel� �s lefel� indultak el. Mido lehunyta szemeit �s a f�rfi v�ll�n pihentette fej�t. Sz�ve m�r �r�lt temp�ban vert, de l�legzet�t visszafojtotta hossz� percekig. V�g�l a szellem jobbja bev�ndorolt a n� �l�ben pihen� szoknya al�, f�lre h�zta az als� nem�t, v�gig sim�totta az imm�r nedves v�gatot. Midayoi m�g mindig nem engedte szabadon l�legzet�t, fesz�lt testtel v�rta a folytat�st.

A f�rfi ujj�t t�bbsz�r is v�gig futatta a l�ny szem�rm�n, m�g v�g�l al�mer�tette benne. Mido m�g mindig nem volt hajland� reag�lni, csak egyik sark�t h�zta maga al�, hogy magasabbra emelje cs�p�j�t. A szellem m�sik keze v�gig barangolta az eg�sz meztelen fels�testen, k�zben ujjait lassan k�rk�r�s mozdulatokkal ki-be kezdte h�zkodni. A l�ny m�g erre sem mozdult meg.

- Azt ne mond, hogy nem �rzel semmit? – s�gta a zih�lva a szellem a n� f�l�be.

A l�ny, villog� tekintettel h�tra n�zett. Arc�ra g�nyos, f�l�nyes mosoly futott �t, egyik kez�vel h�tra ny�lt �s bec�zgetve megsimogatta a f�rfi dudorod� nadr�gj�t.

- De amint l�tom te igen… - nevetett gonosz, j�t�kos hangon.

- Mit hiszel, meddig provok�lhatsz b�ntetlen�l? – j�tt a fenyeget� �l� visszak�rdez�s.

- Ugyan m�r! Hiszen azt tehetn�k veled, amit akarok. �gy n�z ki ez az egyetlen egy k�z�s tulajdons�g minden f�rfiben, ak�rmilyen fajhoz is tartoznak! – heher�szett a l�ny.

�m nevet�se el�t�r� k�jes sikolyba f�lt. Sessh bossz�b�l er�teljesen �jabb k�t ujjat m�lyesztett a n�be. Mido imm�r lihegve kics�szott, �s �lt�ben szembefordult a szellemmel. L�tv�nyos egyszer� mozdulattal megnyomta annak mellkas�t mutatva, hogy fek�dj�n hanyatt. Az �ltala eltervezett j�t�k elindult, �m kor�nt sem hitte, hogy nem � ker�l ki bel�le gy�ztesen. S�t arra sem sz�m�tott mekkor�t fog lep�dni.

Lassan megszabad�totta a f�rfit is a ruh�it�l. Azokat egy kupacban saj�tj�val maguk mell� sz�rta. K�zben v�gig cs�kolta a d�mon t�k�letes test�t, egyre lejebb haladva. Sesshoumaru lehunyta arany szemeit, �s �tadta mag�t az �lvezetnek, amit a puha ajkak ny�jtottak sz�m�ra. M�r k�zel �rezte a cs�csot, amikor is az �rz�s abbamaradt. Csal�dottan n�zett f�l.

Mido nevetve mellette �llt, karj�ban az eg�sz halom ruh�val. A szellem csak meglepetten �s szomor�an pislogott, mire a l�ny felkacagott, fut�snak eredt az erd� fel� majd…

A k�vetkez� pillanatban aranyf�ny� g�mbb� olvadt a teste �s elsz�llt. Sesshoumaru �let�nek eddigi legbut�bb arckifejez�s�vel b�mult ut�na. M�g a szem�t is megd�rzs�lte, hogy megbizonyosodjon r�la, nem csak �lmodta az eg�szet. D�bbenet�b�l csilingel� kacag�s rebbentette ki. Pontosan tudta merr�l j�tt a hang. V�g�l minden leesett n�la. A j�t�k, amibe Midayoi bele kezdett. „Ja, ha innen f�j a sz�l!” – gondolta, �s �lt�ben szellemg�mbb� zsugorodott, majd a szelek sz�rny�n a l�ny ut�n iramodott.

Hamar megpillantotta az els� f�k ut�n az aranyosan f�nyl� g�mb�t. Az hol itt, hol ott bukkant fel el�tte. A l�ny egy pillanatig zavarban volt att�l, hogy �jra �gy j�rt, m�rmint elvesztette anyagi test�t, s�t rep�lt. De azt�n hamar megl�tta a helyzet el�ny�t. �gy azt�n fog�csk�zni kezdett a k�t g�mb. Hol felsz�kkentek az �gbe, hol a f�k k�z�tt cik�zva k�vett�k egym�st. V�g�l a t�vols�g cs�kkeni kezdett k�zt�k, �s az eddig m�sodik f�ny g�mb�cske be�rte az els�t. Az l�tva a vesz�lyt ism�t al� bukott a f�k k�z� �s ott szlalomozva v�gtatott arra amerre a f�kat ritkulni sejtette. De m�g miel�tt ki�rt volna arra a helyre, �rezte, valami megragadja, r�nt, majd tasz�t egyet rajta.

Mido elvesztette �nuralm�t teste felett, alakja �jra emberiv� v�lt �s legnagyobb r�m�let�re nem a szil�rd f�ld felett lebegett, hanem egy v�zes�s teteje f�l�tt. Alatta legal�bb 8 m�tert bukott al� a v�zt�meg �s tudta, hamarosan � is megcsobban a hideg v�zben. �s h�t �gy is lett, test�t elkapta a gravit�ci� vonz�sa �s � zuhanni kezdett lefel�. De m�g miel�tt csobbanva vizet fogott volna, eddigi �ld�z�je a seg�ts�g�re sietett. Mindenf�le meger�ltet�s n�lk�l elkapta majd csak a z�ld f�vel �s puha moh�kkal ben�tt sziklaparton �llt meg.

Mido sz�gyenkezve pislogott p�rat, �s arca lassan paradicsom pirosra v�ltott. A szellem lassan lerakta, �m m�g mindig csak h�feh�r f�nnyel �g� g�mb l�tszott bel�le.

-               Azt hiszem vesztettem. – dadogta a n�.

Erre mintha a f�nyb�l helyesl� h�mm�g�s hallatszott volna. V�g�l egy f�nyl� kar b�jt ki bel�le �s v�rakoz�n fel� ny�lt.

-               Ja igen a ruh�k! – ny�jtotta oda neki m�g mindig l�ngol� fejjel a l�ny. – Te j� �g �n tiszta meztelen vagyok! – kapott �szbe, ahogy len�zett csupasz l�baihoz.

Meglep�dni sem volt ideje, a f�nyg�mb fel�je k�zeledett �s loccs. Az els� k�t pillanatban azt sem tudta mi t�rt�nt vele. Nem kapott leveg�t �s a l�t�sai is elhom�lyosult. A hideg nyirkos �rz�s a test�n pedig csak egyet jelenthetett. � bizony belepottyant a v�zbe. Kap�l�zva kezdett a s�t�t felsz�n fel� �szni. Pr�szk�lve, k�h�gve, lihegve t�rt el� a v�zb�l, szemeib�l meg�rte kit�r�lni a cseppeket.

Sesshoumaru kaj�n vigyorral arc�n, karjait mellkasa felett �sszefonva n�zett vissza r�. Midonak m�g kellett n�h�ny perc hogy mag�hoz t�rjen, ezut�n pedig szinte l�ngba borult k�r�l�tte a leveg�.

-               Gondoltam h�tsd le magad egy kicsit! – vigyorgott tov�bb a tehetetlen�l kap�l�z� l�nyra a f�rfi.

-               Ezt m�g visszakapod! Csak m�sszak egyszer ki! – kiab�lta a feld�h�d�tt l�ny.

-               Pontosan. De arra ne sz�m�ts, hogy �n kih�zlak! – cs�v�lta meg el�gedetten a fej�t Sesshoumaru.

-               Fogadjunk k�ny�r�gni, fogsz, hogy bej�hess mell�m? – h�zta �ssze sz�p barna szemeit a n�, majd �rd�ginek sz�nt kacajjal al�mer�lt a v�zben.

Sesshoumaru t�r�k�l�sben helyet foglalt a parton, �s �rdekl�dve figyelte a v�z felsz�nt, amin n�ha bubor�kok jelentek meg. Azon t�prengett vajon mit tervez m�r megint ez a bolond l�ny. Mert h�t az, ny�lv�n val� volt hogy j�tszani akar. J�tszani a hatalmas Sesshoumaru nagy�rral. „Majd kider�l!” – gondolta.

Mido kiss� elt�volodva a partt�l a zuhog� v�zes�s alj�ban j�tt fel. L�tv�nyosra tervezte, �s siker�lt is. Mikor feje felbukkant er�teljesen h�tra vetette azt, �gy f�nyl� hossz� tincse h�tra csap�dtak. A hajsz�lai k�z�l gy�m�ntk�nt csap�dtak ki a v�zcseppek. Ahol meg�llt emelkedni kezdett a part, fel azok fel� a nagy g�mb�ly� szikl�k fel�, amelyekre az al�es� v�z �rkezett. Lassan l�pkedett el�re, form�s alakj�b�l apr�nk�nt lehetett egyre t�bbet l�tni. Fell�pkedett a l�pcs�k�nt magasod� szikl�kra, k�zben sz�rakozva ringatta cs�p�j�t, amire hol oda tapadt a vizes hajtenger hol ellibbent t�le. H�tat ford�tott a partnak, �s ezzel egy�tt az egyre �rdekl�dve figyel� Sesshoumarunak is.

Csak egy pillanatra n�zett vissza miel�tt bel�pett volna a v�zf�gg�ny al�. F�l szemmel l�tta hogy a d�mon felkel �lt�b�l, �s mintha fel� indulna. Mido bel�pett a h�s permet al�, ami er�teljesen v�gig massz�rozta fejetetej�t, v�llait �s h�t�t. Oldalra csapta nedves tincseit, mik�zben sz�rakozva v�gigsim�totta saj�t oldal�t, majd puccsitva lehajolt �s kiss� behajl�tott jobb l�b�t tanulm�nyozta. H�tra sem n�zett csak kez�t ny�jtotta ki a v�zb�l. M�g halkan, csilingelve felkacagott egyszer miel�tt elk�ldte a tasz�t� l�k�st. Csak akkor n�zett h�tra, amikor, meghallotta egy s�lyos test puffan�s�t a f�ld�n.

-               H�! – m�ltatlankodott a szellem a f�ld�n cs�cs�lve.

Midayoi el�gedetten nyugt�zta hogy Sesshoumaru �jfent neki vetk�z�tt, m�r csak nadr�g volt rajta. Teljes alakj�val megfordult, h�t�t a finomra csiszolt k�falnak t�masztotta. Egy pillanatig v�gign�zett saj�t mag�n, �s akarata ellen�re megakadtak szemei csak sz�m�ra l�that� kis pocakj�n. Gyorsan elhessegette mag�t�l a gondolatot, mondv�n, b�rmi legyen is, m�g fiatal, �lveznie kell az �letet amennyire, csak tudja. „Elv�gre ki tudja mikor lesz �jra ilyenre alkalmam. Tal�n holnap meghalok. Vagy elszak�tanak Sesshoumarut�l, ak�r �r�kre. Nem, az sosem fog megt�rt�nni…” – megr�zta fej�t mire a vizes sz�lak sz�t csap�dtak.

Csod�lkozva vette �szre, hogy am�g elbambult a szellem m�r a v�zben gyalogolt fel�. Rosszallva megr�zta �jra sz�p fej�t, �s mutat� ujj�val megfedte a k�zeled� alakot, mint egy anya helytelen�l viselked� csemet�j�t. Azt�n ez a k�z �jra megmozdult, �m legnagyobb meglepet�s�re, mintha csak elhagyta volna ereje. A f�rfi alakja mintha egy pillanatra felderengett volna, �m a l�tom�s egyb�l el is t�nt. Sesshoumaru m�r v�szesen k�zel j�rt, de az�rt meg�llt egy pillanatra �s vigyorogva nyugt�zta az esem�nyt.

-               Azt hiszem elfelejtettem mondani, hogy k�nnyen h�r�tom az ilyen t�mad�sokat, ha sz�m�tok r�juk.

Mido duzzogva h�tat ford�tott a k�zeled�nek, �s csak arra rezzent �ssze, mikor meg�rezte az �lel� karokat a test�n. Vontatottan megfordult, �s amennyire az arc�ba v�g�d� cseppek engedt�k feln�zett a mellette �ll� f�rfira. Sesshoumaru felett�bb �rdekes l�tv�nyt ny�jtott, vizes fej�re tapadt hossz� haj�val. Frufruja szemeibe l�gott, �s olyan esetlennek t�nt �gy. Hegyes f�lei m�g nagyobbnak l�tszottak fej�re tapadt hajtengere k�z�l kikandik�lva.

-               Egy kicsit el�zt�l! – t�r�lte ki a rakonc�tlan tincseket Mido a szellem hunyorg� szemeib�l.

-               Te nem? – k�rdezett vissza a d�mon, �s � is h�tra sim�totta a l�ny haj�t.

-               De �n a ruh�mat nem �ztattam el! – s�gta vissza m�mor�t� hangon a l�ny, mik�zben kiss� l�bujjhegyre �llva, karjait a f�rfi nyak�ba f�zte.

-               Ezt is leveszem, ha k�red! – suttogta vissza Sessh, imm�r olyan k�zelr�l hogy szavakat form�l� ajkai meg-meg�rintett�k a n��t.

-               �s mit k�rhetek m�g? – b�gta egyre akadoz�bban Mido, de k�zben m�r eg�sz teste a d�mon�hoz pr�sel�d�tt, ajkaik m�r szinte �rintett�k egym�st, bizsergetve, ingerelve mindkett�j�ket.

-               Amit csak akarsz, mindent meg adok neked! – Sesshoumaru imm�r csak form�lta a szavakat, hang alig pr�sel�d�tt ki sz�j�n.

Keze g�rcs�sen megr�ndult a l�ny h�t�n. Az s�kos �s nedves volt, k�nnyen lejebb cs�szott a form�s fen�kre, majd �jra vissza fel.

-               Mindent? Amit csak akarok? – k�rdezte Mido, de szemeit m�r f�lig lehunyta.

A v�zcseppek csiklandozva folytak le d�s szempill�in. Teste libab�r�s volt, tet�t�l talpig.

- Csak mond! – v�laszolt a f�rfi, mik�zben sz�j�t a n� puha b�rsonyos ajkaira tapasztotta, forr�n m�g is l�gyan kicsiny cs�kot lehelt r�juk, f�lig nyitott szemei al�l. El�gedett nyugt�zta, hogy amint sz�tv�ltak ajkaik a l�ny sz�j�t v�gyakoz� s�haj hagyta el.

- Azt hiszem… - kezdte rekedt halk hangon a l�ny – T�ged… - szemei teljesen lehuny�dtak – akarlak…

Ajkaik �jra �ssze�rtek e szavak hallat�n, majd �jra sz�tv�ltak. L�gy �s gyermeteg cs�kokat v�ltottak, mik�zben bele remegtek minden egyes tal�lkoz�sba, ahogy v�gyaik v�gigfutottak eg�sz zsibbadt test�k�n. Mido nem akart kezdem�nyezni, v�rta hogy a f�rfi ind�tsa el a meg�ll�thatatlan g�pezetet, csak ujjai remeg� r�ngat�z�sai �rulkodtak t�relmetlens�g�r�l. Sesshoumaru v�g�l az egyik cs�kot nem akarta �jfent megt�rni, finoman cs�sztatta �t nyelv�t a n� ajkain kereszt�l, ahol �r�m�re egyb�l ut�na kaptak. Egyszerre ny�ltak ut�na �s szor�tottak a m�sik test�n, teljesen �sszefon�dva.

Sok�ig nem v�ltak sz�t, ny�jtott�k a pillanatokat, f�t�tt�k egekbe h�g� v�gyukat. A d�mon keze lassan v�gigsim�totta a n� minden egyes el�rhet� porcik�j�t, lassan, vontatottan, szinte �gette a kellemesen langyos �rint�s. V�g�l � t�rte meg a cs�kot, hab�r nehez�re esette. Kinyitotta lehunyt szemeit �s csillog�, m�gis hom�lyos mogyor�sz�n szemekbe f�rta tekintet�t. P�r pillanatokig n�zt�k egym�st, mire a l�ny kis t�relmetlens�ggel a part fel� biccentett. A szellem szemmel l�that�an �rtette, mit akarnak t�le, de m�g sem tette. Elv�gre innent�l � dirig�l.

Egyik kez�vel f�lre h�zta Midayoi hossz� haj�t a v�ll�r�l, �gy szabadd� tette a h�feh�r karcs� nyakat cs�kjai sz�m�ra. M�r az els� ut�n �rezte, ahogy a n� t�rdei megrogynak, �s karjai m�g er�sebben kapaszkodnak bel�. Er�sen megt�masztotta a l�ny derek�t, mag�hoz szor�totta, mik�zben cs�kjaival a fel leugr�l� mellkas fel� v�ndorolt. �rezte, ahogy a t�r�keny test teljesen elhagyja mag�t, de �gy sem �rzett semmilyen s�lyt, er�t sem kellett kifejtenie, hogy megtartsa a hol ernyedt, hol megfesz�l� h�tat.

-               Sessh… - ny�gte Midayoi er�tlen�l.

-               Mit k�rsz?

-               Ne itt… Vigy�l ki!

-               M�g nem! – v�laszolta p�r pillanat m�lva a f�rfi, mikor sz�ja �jra szabadd� v�lt.

-               K�rlek!

-               Az nem el�g! – forr�n sz�jon cs�kolta a l�nyt, mire az, k�nytelen volt elhallgatni �s csak k�s�bb folytatta.

-               K�ny�rg�m…

Nem kapott v�laszt. �gy �rezte bele �r�l. A bizserget�, �des �rint�sek mind untalanul ker�lt�k azokat a pontokat. Sem, �gy�k�t sem kebleit nem �rintett�k, pattan�sig fesz�tve a l�ny idegeit. Lassan eg�sz test�ben remegett, �s tudta ez csak b�ntet�s�nek kezdete. Mikor meg�rezte a vizes nadr�gon �t a has�hoz d�rg�l�zk�d� k�kem�ny f�rfiass�got felny�g�tt, jelezv�n sz�m�ra itt a hat�r a j�t�k �s a v�gy k�z�tt.

Sesshoumaru �jra �s �jra megism�telte a l�kd�s�d� mozdulatot, Mido �gy �rezte, lassan elvesz�ti eszm�let�t. Legnagyobb meglepet�s�re, h�rtelen nem �rezte a v�zes�s csiklandoz� cseppjeit, hangos robaj�t olyan �lesen. �rezte, ahogy teste lassan v�zszintesbe helyez�dik, majd az er�s nyom�st, ami tudtatta vele, hogy a f�rfi imm�r felette fekszik.

Meglep�d�tten pislogott k�rbe. A z�ld f�v�n fek�dt, szerelme n�zett vissza r�. �jra cs�kol�zni kezdtek, a n� hamar sz�tnyitotta l�bait, �m nem �rkezett a v�rt �rz�s. Sessh lassan lejjebb m�szott, v�g�l a sz�tt�rt combok belsej�t kezdte k�nyeztetni cs�kjaival. Mido m�r ahhoz is gyenge volt, hogy bele remegjen megad�an vetett h�tra fej�t, csukott szemmel t�rve a ”k�nz�st”. Csak arra tekintett fel, mikor �jra meg�rezte cs�p�j�n a f�rfi s�ly�t.

V�gyakozva, k�ny�r�gve feln�zett. Sessh arany szemei t�k�rk�nt ragyogtak el�tte, �rezte, �jra elveszik benn�k. Elveszik, ugyan �gy, mint leges legel�sz�r azon a r�ten ahol megpillantotta a f�rfit. Test�t m�r akkor �tj�rta egy ismeretlen bizserg�s, amikor m�g csak nem is ismert�k egym�st. A d�monb�l �rad� jeges er�, babon�z� tekintete �s helyes arca m�r akkor n�mik�ppen v�gyat keltett lelk�ben.

Szenved�lyesen cs�kol�ztak, csakhamar leker�lt a f�rfir�l a test�ket elv�laszt� vizes nadr�g, v�g�l m�r semmi sem akad�lyozta abban �ket, hogy elkezdj�k az �si ritu�l�t, ami l�tezett mi�ta �let van a f�ld�n. Ami oly sok gy�ny�rt k�n�lt mindkett�j�k sz�m�ra. Test�k legnagyobb aj�nd�kak�nt. Azt�n a cs�kok megszakadtak �s egym�sra n�ztek.

-               Sessh…

-               Igen?

-               Azt �g�rted – akadozott a l�ny hangja – Azt �g�rted… Mindent megkapok, amit k�rek…

-               �s most mit k�rsz Hime? – k�rdezte a f�rfi.

Egyik�j�k sem mozdult, csak n�ztek a m�sik szem�be.

-               �n? – ny�gte meglepetten Mido.

-               Mostant�l az vagy! – hajolt a l�ny nyak�hoz a d�mon.

-               De…

-               Nyugat hercegn�je vagy… Mostant�l �r�kk�… - s�gta tov�bb a szellem – Ha te is akarod… �s… 

Mido �gy �rezte lelke, elolvad. Ez bizony l�nyk�r�snek hangzik… Mag�hoz r�ntotta az eddig k�ny�k�n t�maszkod� f�rfit, karjait becs�sztatta annak h�t�ra, �s finoman l�k�tt egyet a cs�p�j�vel. A k�t test megindult, hogy egy� v�ljon, m�r csak pillanatok k�rd�se volt. Sesshoumaru m�g utolj�ra a n� szem�be n�zett miel�tt lehajtotta volna fej�t, m�g miel�tt meg�rezt�k volna ugyan azt mindketten, kimondta azt a k�t sz�t, ami hetek �ta foglalkoztatta:

-               A feles�gem lenn�l…

Mido sik�tott volna �r�m�ben, �m k�ptelen volt tov�bb gondolkodni. Meg�rezte, ahogy belsej�be k�nnyed�n utat t�r a f�rfi v�gya. Lehunyta szemeit, �s megfesz�tette eg�sz test�t. Nem tartott sok�ig egy�tt l�t�k. A hosszadalmas el�j�t�k ut�n, csak egyetlen c�l f�t�tte �ket; beteljes�lni. Csak erre v�gytak mindenn�l jobban. El�sz�r a l�ny halk majd er�s�d� ny�g�sei t�rt�k meg a viszonylagosan nyugodt csendet. P�r pillanat m�lva m�r a f�rfi sem b�rt k�jes v�gyaival. Mido �rte el kor�bban a cs�csot, �gy �rezte bele �r�l olyan j�, akarata ellen�re, m�lyesztette k�rmeit szerelme h�t�ba. Ez adta meg az utols� l�k�st a szellemnek. Feje el�re bicsaklott, teste megfesz�lt, majd lihegve el�lvezett. A k�vetkez� percben mindketten csak remegve fek�dtek. A n� g�rcs�sen kapaszkodott az er�tlennek t�n� testbe, ami lassan oldalra cs�szott r�la.

Sesshoumaru fel�lt. Mellkas�n patakokban folyt a ver�t�k, igaz�n megdolgozott az �lvezet�rt. Izmos hasa szapor�n fel lemozgott, jelezve a f�rfi er�teljes zih�l�st. Haja m�r f�lig megsz�radt, k�cosan l�gott szem�be, �s mindenfel�. Szemei boldogs�got t�kr�ztek, �s melegen, el�gedetten tekintettek a szint�n zih�l� l�nyra.

M�g p�r percet adott maguknak, majd v�gig sim�totta a n� oldal�t. Azt�n k�nnyed�n a has�ra ford�totta.

-               Olyan gy�ny�r� vagy… F�leg �gy… Mintha �lmodn�m csak… - suttogta a l�nynak.

-               Ugyan… - ny�jt�zott f�radtan a n�.

-               Akarlak, m�g 1000szer… Teljesen elveszed az eszem! – Sesshoumaru lassan megmozdult.

A d�mon a l�ny m�g� t�rdelt, Mido csak meglepetten pislogott, de a k�vetkez� pillanatban m�r mind a t�z k�rm�t a talajba nyomta, hogy meg tudja tartani az er�s l�k�seket.

Minden el�r�l kezd�d�tt, �jra indultak a j�l kitaposott �sv�nyen. Ez�ttal a f�rfi ereje sz�llt el el�bb. V�ratlanul, hangos s�hajjal v�gezte be feladat�t a l�ny test�be. Mido v�rta vajon mi lesz a fojtat�s, kedves�nek ennyi el�g lesz-e, �m amint �tfutott fej�n ez a gondolat tudta, hogy nem. Sesshoumarut nem olyan f�b�l faragt�k. 

�s ez �gy ment eg�sz �jszaka, kisebb nagyobb pihen�kkel eg�szen pirkadatig szeretkeztek. Addigra a d�monnak is el�g volt, f�radtan, boldogan rogyott a l�ny kebelire.

*eml�kez�s*

-    Azt �g�rted – akadozott a l�ny hangja – Azt �g�rted… Mindent megkapok, amit k�rek…

-    �s most mit k�rsz hime? – k�rdezte a f�rfi.

Egyik�j�k sem mozdult, csak n�ztek a m�sik szem�be.

-    �n? – ny�gte meglepetten Mido.

-    Mostant�l az vagy! – hajolt a l�ny nyak�hoz a d�mon.

-    De…

-    Nyugat hercegn�je vagy… Mostant�l �r�kk�… - s�gta tov�bb a szellem – Ha te is akarod… �s… ha a feles�gem leszel…

Midayoi k�tkedve pillantott a test�n nyugv� f�rfi fel�. �gy �rezte, ez nem lehet val�s�g. Hiszen… hiszen �…

-    Valamit mondani szeretn�k… - m�g miel�tt meggondolhatta volna buktak ki a hangok ajkai k�z�l.

-    H�m? – az ez�st hajtenger lassan megmozdult.

-    �n… - m�g miel�tt a nagy vallom�s megsz�lethetett volna, a miko �szbe kapott.

Nem mondhatja el. Nem lehet! Egyel�re nem fedheti fel titk�t, hiszen azzal minden eddigi terve kudarcba fulladna, s ellehetetlen�ten� saj�t helyzet�t. Nem. Sesshoumaru m�g nem tudhatja meg az � titk�t…

-    Semmi… felejtsd el.

A r�vid csendben Mido m�r kezdte azt hinni, tal�n t�nyleg ennyivel elint�zte. Azt�n az �lmos s�ly� m�sodpercek m�lt�n a d�mon megmozdult. Felk�ny�k�lt, tests�ly�t l�baira helyezte, majd elt�rve a pirkadatban vill�dz� tincseit �rdekl�dve a l�ny csokol�d�sz�n szemeibe pillantott.

- Nem vagyok k�v�ncsi a titkaidra, am�g nem �rzem �gy, hogy azok b�rmelyik�nket vesz�lyeztetn�k. Akkor mondod el, amikor j�nak l�tod, nem fogom firtatni…

- Sajn�lom… - ennyit siker�lt motyognia csak sz�gyen�ben a l�nynak.

- Nem kell. B�zom benned, �s rem�lem nem �lsz vissza ezzel…

A furdal� lelkiismeret nem engedte tov�bb hogy Midayoi �llja a szemkontaktust. Oldalra fordult, mik�zben arc�ra ki�lt a sz�gyen p�rja.

„� b�zik bennem… �n pedig titkol�zom. H�t ezt �rdemli azok ut�n amit �rtem tett?”

Akkor mert csak ism�t a szellem fel� pillantani, mikor az �vatosan mell� fek�dt. �gy v�rt�k csendesen a k�zeled� hajnalt. A percek lassan b�biskolva d�c�gtek el felett�k.

Sesshoumaru lehunyt szemmel fek�dt l�tsz�lag ak�r alhatott is volna, mellkasa �temesen emelkedett fel s al�. Mido az eget b�multa, lelke valahol messze j�rt, �jra az elm�lt �jszak�n, s a p�rperce lezajlott besz�lget�sen gondolkodott. Mikor m�r t�nyleg �gy gondolta p�rja r�vid id�re elszenderedett, az v�ratlanul megsz�lalt.

-    Nem szeretn�lek siettetni…

A l�ny ugyan nem mutatta jel�t, de fesz�lten figyelt. Sz�vver�se pillanatok alatt a dupl�j�ra ugrott.

- Csak… szeretn�m tudni mit v�laszolsz…

- �n… - az els� sz� gyorsan j�tt, de a mondanival� itt megakadt – nem tudom mit k�ne mondanom…

- Ha bizonytalan vagy nem s�rgetlek. Csup�n…

- Nem vagyok bizonytalan! De ez valahogy olyan… olyan… - a szavak csak nem akartak Mido nyelv�re j�nni – H�rtelen j�tt. Sosem gondoltam volna, hogy…

- Hogy ki tudom ezt mondani? – halv�ny mosoly k�szott a f�rfi arc�ra.

- Nem! – meg kell hagyni, amilyen gyorsan j�tt, annyira nem t�nt igaznak ez a felki�lt�s.

- Sosem gondoltam, hogy valaha �nk�nt megfogom k�rni egy n� kez�t. Mindig �gy gondoltam, valamilyen diplom�ciai fog�s gyan�nt viszek asszonyt a h�zamba.

Mido hallgatott. Nem akarta kimondani amire gondolt, f�lt hogy akaratlan megb�ntan� a f�rfit.

-    Nos akkor?

-    Boldogan a feles�ged lenn�k. De akkor is meg kell ezt m�g gondolnom. – egy�b kegyes hazugs�got nem volt k�pes kital�lni.

-    Rendben. Akkor ezt vehetem el�zetes �g�retnek? – Sesshoumaru v�ratlanul �tkarolta a n�t, s mag�hoz h�zta.

-    Veheted! – mosolyodott el a miko – Csak ne �ld bele magad!

De a mosoly m�g�tt valami teljesen m�s bujk�lt. Valami, aminek az �tgondol�s�t okvetlen�l meg kellett m�g tennie, v�gleges v�lasza miatt. Nem a saj�t, hanem Sesshoumaru �rdekeit szem el�tt tartva.

- Szeretlek! – lehelte halkan a f�rfi f�leibe, majd arc�t szorosan annak nyak�hoz nyomta. Valahogy mindig megnyugodott ett�l, �pp �gy min mikor Sesshoumaru el�sz�r �lelte �t azut�n, hogy megkapta Midoriko eml�keit.  

Most ott fek�dtek egym�s karjaiban, �s figyelt�k az �bredez� vil�got. Hallgatt�k a v�zes�s t�volinak t�n� robaj�t, a madarak �bredez� k�nonj�t. Figyelt�k, ahogy az �ltet� napf�ny k�rbe �leli az �bredez� t�jat. Csod�snak indult ez a nap, f�radtan boldogan v�rt�k, vajon mit tartogat sz�mukra…